Élete
Munkássága
Fridtjof Wedel-Jarlsberg Nansen norvég zoológus, neurohisztológus, sarkkutató, oceanográfus, diplomata volt 1922-ben Nobel-békedíjat kapott, mint a Nemzetek Szövetsége norvég küldötte, a Nansen Nemzetközi Menekültügyi Hivatal alapítója.
Nansen zoológiát tanult a Christiania Egyetemen, majd kurátorként dolgozott a Bergeni Múzeumban, ahol doktori értekezést írt a tengeri gerinctelenek központi idegrendszeréről, amely jelentős mértékben hozzájárult a modern neurológia alapjaihoz. 1897-től az akkor még fiatal óceánográfiai kutatási tudományágnak szentelte magát, több kutatóutat is tett főként az Atlanti-óceán északi részén, és részt vett a tengerkutatási berendezések fejlesztésében.
Sarkkutatóként elsőként szelte át Grönlandot a jégtakarón keresztül 1888-ban, Északi-sarki expedíciója (1893-1896) során pedig Fredrik Hjalmar Johansennel közösen 1895. április 8-án, az északi szélesség 86° 13,6′ földrajzi szélességével új rekordot állított fel a földrajzi Északi-sark legközelebbi megközelítésében. Forradalmasította a sarki utazás technikáit, befolyásolva az összes későbbi sarkvidéki és antarktiszi expedíciót.
Hazája egyik legelismertebb polgáraként Nansen kulcsszerepet játszott Norvégia politikai függetlenségére való törekvésében. 1905-ben heves szószólója volt az 1814 óta létező svéd-norvég perszonálunió felszámolásának, és segítette az akkori dán herceget Haakon VII norvég király trónra lépésében.1906 és 1908 között Nansen a diplomáciai szolgálatban dolgozott. Londonban, ahol dolgozott, részt vett a Norvégia szuverenitásának nemzetközi jogi elismeréséről szóló tárgyalásokon.
Élete utolsó évtizedében Nansen küldöttként és menekültügyi főbiztosként szolgált az első világháború után létrehozott Népszövetségben. Ez idő alatt kezdeményezte a hontalan menekültek Nansen útlevelét, amelyet róla neveztek el. Ezért és a nemzetközi menekültsegélyezésben nyújtott szolgálataiért 1922-ben Nobel-békedíjat kapott.
