Élete
Munkássága
Ernest Orlando Lawrence amerikai fizikus volt. 1939-ben Nobel-díjat kapott „a ciklotron felfedezéséért és kifejlesztéséért, és az ezáltal elért eredményeiért, különös tekintettel a mesterséges radioaktív elemekre”.
Lawrence 1919-ben kezdett kémiát tanulni a Dél-Dakotai Egyetemen, majd 1922-ben B.A. fokozatot szerzett. Ezután egy évre a Chicagói Egyetemre ment, ahol fizikával foglalkozott, majd 1925-ben a Yale Egyetemen doktorált fizikából. A Yale-en eltöltött további három év után, kettőt nemzeti kutatóként, az utolsót pedig a fizika adjunktusaként, 1928-ban kinevezték a fizika docensének a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen, 1930-ban professzonak. 1936-ban a sugárlaboratórium igazgatója lett.
A fémgőzök ionizációs potenciáljával kapcsolatos kezdeti munka után Lawrence 1929-ben feltalálta a ciklotront, amellyel különféle elemeket bombázott felgyorsított részecskékkel. Ritka esetekben a részecskebombázás teljesen új elemeket, valamint az ismert elemek több száz, korábban ismeretlen radioaktív izotópját hozta létre. 1932. január 26-án szabadalmi oltalmat kért találmányára az USA-ban, amelyet 1934. február 20-án adtak meg. 1941-ben egy erősebb ciklotronnal először tudta előállítani a kozmikus sugarakból ismert mezonokat, később antirészecskékkel is kiterjesztette tanulmányait.
Testvérével, John H. Lawrence-szel, aki az egyetem Orvosi Fizikai Laboratóriumának igazgatója lett, a ciklotron orvosi és biológiai alkalmazásaival is foglalkozott, és tanácsadója lett a Columbiai Rákkutató Intézetnek.
Lawrence fontos szerepet játszott az atombomba kifejlesztésében a második világháború alatt, majd a háború után a nukleáris kísérletek betiltása mellett kampányolt, és tagja volt az 1958-as genfi konferencián részt vevő amerikai delegációnak, amely ezt a kérdést tárgyalta.
