Élete
Munkássága
Donald Arthur Glaser amerikai fizikus, molekuláris biológus, neurobiológus volt. 1960-ban fizikai Nobel-díjat kapott „a buborékkamra feltalálásáért”.
Donald Arthur Glaser fizikát és matematikát tanult a Case Institute of Technology-ban. 1946-ban egy szemesztert tanított a Case Institute of Technology-n. Az év őszén a Kaliforniai Műszaki Intézetbe ment, és 1950-ben matematikából és fizikából doktorált.
1949-ben tanári állást kapott a Michigani Egyetem fizika tanszékén, majd 1957-ben professzorrá nevezték ki. 1959-ben a Kaliforniai Egyetemre ment, Berkeley-be. 1962-ben a Nemzeti Tudományos Akadémia, 1997-ben az Amerikai Filozófiai Társaság, 2003-ban pedig az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választották.
Glaser kutatási fókusza korai éveiben az elemi részecskefizika területére irányult, érdeklődését azon kísérleti technikák iránt, amelyek hasznosak lehetnek ezen a területen. Több diffúziós felhőkamrát és szikraszámlálót épített, és kidolgozta azokat az ötleteket, amelyek 1952-ben a buborékkamra feltalálásához vezettek. A következő években további típusú buborékkamrákat fejlesztett ki nagyenergiájú fizika kísérleteihez, és maga is végzett kísérleteket a New York-i Brookhaven National Laboratory Cosmotromban és a kaliforniai Lawrence Radiation Laboratory Bevatronjában. 1960-ban fizikai Nobel-díjat kapott „a buborékkamra feltalálásáért”.
Glaser 1962-ben a molekuláris biológia felé fordult, amely már a CalTech-i tanulmányai óta érdekelte. Miután a modern biotechnológia alapjait lefektették annak tudatában, hogy a mikroorganizmusok DNS-e és RNS-e ugyanolyan szerkezetű, mint a fejlettebb élőlényeké, Glaser és tanítványai a baktériumok DNS-szintézisének szabályozási mechanizmusait vizsgálták. Mutált kínai hörcsögtojássejtek segítségével az ultraibolya fénnyel szembeni fokozott érzékenységet is ki tudta mutatni, ami lehetővé tette, hogy ezek a sejtek rákos sejtekké alakuljanak át. A folyamatban részt vevő hét gén az emberben is megtalálható, ugyanazok a hibák, amelyek a „xeroderma pigmentosum” rákformához vezetnek.
Amikor Glaser 1970 körül rájött, hogy a molekuláris biológia nagyon részletes ismereteket nyújt, de az orvostudományban vagy más területeken alig alkalmazzák, két barátjával megalapította az első biotechnológiai céget, a Cetus Corp.-t, Emeryville-ben. Ő alapította ezt az iparágat, amely nagy hatással van az orvostudományra és a mezőgazdaságra, és munkatársai később többek között kifejlesztették az első gyakorlati polimeráz láncreakciót (PCR).
Mivel a biotechnológia ezen iparosodása azt jelentette, hogy a biokémiai és molekuláris technológiákkal kapcsolatos kísérleti erőfeszítések nagyon gyorsan megnőttek, ismét egy másik terület felé fordult – a neurobiológiához, különösen az emberi vizuális rendszerhez. Ez az emberi agy egyik legtöbbet tanulmányozott területe, és „bekötési rajza” nagyon jól ismert. Az emberi látás számítógépes modelljei alapján jóslatok tehetők az emberek és a majmok látási képességeiről, amelyek pszichofizikai és elektrofizikai módszerekkel igazolhatók.
