Élete
Munkássága
Philip John Noel-Baker, Noel-Baker báró atléta és a brit parlament tagja volt. 1959-ben Nobel-békedíjat kapott életművéért, a világbéke és az együttműködés érdekében végzett fáradhatatlan munkájáért.
Az 1920-as nyári olimpián ezüstérmet szerzett 1500 méteres futásban, így nemcsak az egyetlen Nobel-díjas, aki részt vett az olimpián, hanem olimpiai érmet is nyert.
Philip Baker 1889-ben született Londonban, parlamenti képviselő fiaként. Családja a kvéker közösséghez tartozott, ezért nagyon pacifista volt. A Bootham Schoolba járt, egy yorki kvéker bentlakásos iskolába, majd később a pennsylvaniai Haverford College-ba járt az USA-ba. Történelmet és közgazdaságtant részben Párizsban, a Sorbonne-on és Münchenben tanult, majd végül Cambridge-ben, a King’s College-ban fejezte be a mesterképzést. 1915-ben feleségül vette Irene Noelt, és nevét Philip Noel-Bakerre változtatta.
1912-ben Philip Baker részt vett a stockholmi olimpiai játékok atlétikai versenyén, és hatodik lett 1500 méteren. 1920-ban másodszor vett részt az olimpiai játékokon, ezúttal Antwerpenben, ahol ezüstérmet szerzett 1500 méteres futásban. Az 1924-es párizsi nyári olimpián brit csapatvezetőként szolgált, de a versenyen már nem vett részt. Az 1952-es helsinki nyári olimpián a csapatkapitányi posztot is átvette. Később kinevezték az Olimpiai Bizottsághoz, és a brit olimpiai csapatokért volt felelős. 1960-tól a Sport és Testnevelési Világtanács elnöke volt.
Philip Baker az első világháború alatt Belgiumba és Franciaországba ment, ahol a Friends Mentőegységgel dolgozott. A háború után 1919-ben elkísérte a chelwoodi Robert Cecilt a versailles-i tárgyalásokra. Ezt követően 1922 és 1924 között a Nemzetek Szövetsége brit delegációjának titkáraként, 1924 és 1929 között pedig a londoni egyetem nemzetközi kapcsolatok professzoraként dolgozott.
1929-ben a Munkáspárt tagjává választották a brit alsóházba, és 1931-ig maradt. A külügyminisztérium külügyminiszteri magántitkára lett, és tagja volt a Nemzetek Szövetsége 10. közgyűlésének brit delegációjának is Genfben 1929 és 1931 között. 1936-ban újra beválasztották az alsóházba, és 1970-ig folyamatosan választott képviselő maradt.
Winston Churchill kormányában 1942 és 1945 között Philip Noel-Baker a hadi közlekedési miniszter parlamenti titkára lett. Ez idő alatt több nyelvű rádióbeszédekkel is igyekezett a világ népeit a háború befejezésére ösztönözni. A második világháború után a Külügyminisztérium államminisztere lett, és az Egyesült Nemzetek Szervezetének problémáiért volt felelős. Tanácsait és javaslatait, amelyek befolyásolták az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalapítását és korai fejlődését, 1959-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.
1946 júniusában Philip Noel-Baker lett a Brit Munkáspárt vezetője. Clement Attlee miniszterelnök kabinetjében 1946 és 1947 között légi közlekedésért felelős államtitkár, 1947 és 1950 között nemzetközösségi kapcsolatokért felelős államtitkár, majd 1950 és 1951 között üzemanyag-ellátási miniszter lett. A Nemzetközösség részeként ő volt az egyik fő tárgyalópartner Indiával, Új-Zélanddal és Írországgal, amelyeknek a Nemzetközösségben kell maradniuk. Ennek eredményeként elsősorban az amerikai rakéták európai felfegyverzésének és állomásoztatásának ellenfeleként jelent meg. 1955-ben Nagy-Britannia képviselőjeként részt vett az Európa Tanácsot és az Európai Uniót létrehozó Konzultatív Közgyűlésen.
1964-től 1970-ig az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke volt a Munkáspártban. 1970-ben nem indult az általános választásokon, és lemondott a parlamenti tagságról. 1977-ben Noel-Baker báró címet kapot és helyet kapott a Lordok Házában.
