Élete
Munkássága
Bernardo Alberto Houssay argentin fiziológus volt. 1947-ben Carl Ferdinand Cori-val és Gerty Cori-val megosztva megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat „az agyalapi mirigy hormonjainak az állatok vércukorszint-szabályozásában betöltött szerepének felfedezéséért”. Houssay kortársai véleménye szerint fontos munkát végzett a cukorbetegséggel és a cukoranyagcserével, valamint a belső szekrécióval kapcsolatban.
Houssay szülei Franciaországból vándoroltak be Argentínába. Houssay 14 éves korától gyógyszerészetet tanult, majd miután 1904-ben doktorált ebből a témából, orvoslást kezdett tanulni a Buenos Aires-i Egyetemen, ahol asszisztens lett a fiziológiai tanszéken, és megkapta a második diplomáját. 1910-ben publikálta első cikkeit az agyalapi mirigyről. Tanulmányai alatt Houssay a Buenos Aires-i Francia Kórház gyógyszertárában dolgozott. Tanulmányai befejezése után azonnal az Állatorvostudományi Kar élettan professzora lett. Ugyanakkor orvosként praktizált, és segédorvos volt a Buenos Aires-i Városi Kórházban. 1913-ban az Alvear Kórház főorvosa, 1915-ben pedig a Buenos Aires-i közegészségügyi laboratóriumok kísérleti patológiai osztályának vezetője lett.
1919-ben az egyetem orvosi karán a fiziológia rendes professzora lett. 1924-től kutatásának fontos eredményeit publikálta klasszikus művekben a diabetes mellitusról egy olyan kutyán, akinek már nem volt hasnyálmirigye az agyalapi mirigy eltávolításával („Houssay kutyája”; „Houssay-szindróma”). Azt találta, hogy egy olyan kutyánál, akinek a hasnyálmirigyét már eltávolították, sokkal enyhébb volt a cukorbetegség, ha az agyalapi mirigy egy részét is eltávolították. Míg egy hasnyálmirigy nélküli kutya három hét után elpusztult, egy hasnyálmirigy és agyalapi mirigy nélküli kutya (Houssay kutya) 6-9 hónapig élt túl (mindegyik alkalommal inzulinellátás nélkül). Az agyalapi mirigy elülső részének tehát tartalmaznia kell egy olyan tényezőt, amely növeli a cukorbetegséget (ezt Houssay diabetogén elvnek nevezi). Később felfedezték, hogy az agyalapi mirigy elülső részéből származó kivonatok gátolják az inzulin termelését és hatását. Houssay szerint az agyalapi mirigy a cukorbetegségben a betegség progressziójának lényeges része volt.
A Peron-korszakban liberális politikai nézetei miatt 1943-tól 1955-ig menesztették (ahogyan sok más professzort is), ezalatt egy általa alapított magánkutató intézetben végzett kutatásokat. Ezután ismét elfoglalta professzori tisztségét. 1957-től az Országos Kutatási Tanács igazgatója volt.
Az élettan számos területén (emésztőrendszer, légzés, szív- és érrendszer, idegrendszer) végzett kutatásokat. Legfontosabb felfedezését, az elülső agyalapi mirigy hormonjainak szerepét a cukoranyagcserében és a cukorbetegségben, 1947-ben Nobel-díjjal jutalmazták.
