Az AB0-vércsoportrendszer és az Rh-faktor felfedezése

A vérben található antigének, antitestek alapján kategorizálják a vércsoportrendszerek az emberi vért. A tudomány ma 29 ilyen rendszert ismer el. Vérátömlesztéskor kizárólag az AB0- és az Rh-rendszereket használják, mert keresztpróba és az indirekt angiglobulin teszt segítségével kiszűrik az egyéb inkompatibilitást. A szabályok szerint senki sem kaphat olyan vért, amiben olyan antigén van, ami számára idegen, mert azok antitestjei megtalálhatók a vérében. Vagyis egy A-s ember vérében a B antigén antitestjei vannak jelen. Ezért a 0-s csak 0-stól kaphat vért, ellenben az AB-s mindenkitől. Elsősorban a betegeknek csoportazonos vért adnak.

Karl Landsteiner a bécsi egyetemen dolgozott először az I. sz. sebészeti klinikán, majd a közegészségügyi tanszéken. Itt kezdett el foglalkozni a szerológiával és immunológiával. Ezután asszisztensként dolgozott a patológiai-anatómiai intézetben és itt látta a hatását a vérátömlesztésnek. Ekkor döntötte el, hogy megvizsgálja, mi okozza a vérátömlesztések kudarcát.

Kollégáitól és önmagától vett vérmintákból állított össze vérkeverék sorozatot. Ekkor vette észre, hogy kicsapódnak a vörösvértestek, mikor egyes vérmintát másikkal összekevert. De ez nem minden vérkeverékben történt meg. Ebből arra következtetett, hogy két antigén meglététől vagy hiányától függ a vörösvértest kicsapódás.

Ezeket A-anigénnek (A-csoport) és B-anigénnek (B-csoport) nevezte el. A kollégái közül kettő A-antigénnel, kettő pedig B-antigénnel rendelkezett. Ezeket összekeverve kicsapódott a vörösvértest. A saját és egy másik kollégája vérmintáját összekeverve egyik csoportnál sem okozott kicsapódást. Ebből arra következtetett, hogy ezeken a vörösvértesteken nincsenek antigének, ezért nullásnak nevezte el ez a csoportot.

1901. november 14-én írta le egy nagyobb számú anyagon végzett vizsgálatát a bécsi orvosi hetilapban „Über Agglutinationsercheinungen normalen mendschlichen Blutes” címmel.

Két évvel később Decastello és Sturli kutatótársaival együtt megtalálta a negyedik, legritkább vércsoportot is, mely egyszerre rendelkezik A és B antigénnel is.

Ezt a vércsoportot AB vércsoportnak nevezték el.

Karl Landsteiner ezért a felfedezéséért 1930-ban orvosi Nobel-díjat kapott.

1922-ben a Rokefeller Intézet meghívására New Yorkba költözött és ott folytatta kutatásait. 1927-ben fedezte fel az M, N és P csoportot.

Alexander Wienerrel közös kutatása során 1937-ben pedig felfedezte az Rh-faktort és az Rh-vércsoportrendszert. Felismerték, hogy amikor az ott élő fehér emberek vérmintájába az indiai rhesus majom vérét fecskendezik, akkor hétből hatnak agglutinálja a vérét. Így vannak Rh+ és Rh- emberek. Az Rh a Rhesus rövidítése. Az Rh+ vércsoportban van D antigén, az Rh- vércsoportban pedig nincsen.

Ezzel az óriási felfedezéssel teljesen biztonságos lett a vérátömlesztés.

Ez alapján a felfedezés alapján tudta Levine és Stetson megállapítani, hogy miért születnek halva az Rh- anyától és Rh+ apától született magzatok.

Véradományozás