Az északkeleti átjáró az Atlanti-óceántól vezet át a Csendes-óceánra Oroszország szibériai partvidéke mentén. Az út jelentős része sarkvidéki vizeken vezet keresztül és bizonyos részeit évente csak csupán két hónapig nem fedi jégpáncél.
Évszázadokon keresztül kutattak az átjáró után, leginkább gazdasági okokból.
Először a vikingek, aztán a felfedezések korában Európa többi hajós népe is szerette volna meglelni. 1553-ban Richard Chancellor, Oroszországban először Geraszimov firtatta az északi tengeri útvonal létezését 1525-ben. Willem Barents is ezt az útvonalat kereste, mikor a 16. század végén felfedezte a Spitzbergákat. A 18. század első felében Vitus Bering próbálkozott és közben felfedezte a nevét viselő tengerszorost (Bering-szoros) és ő nevezte el a Diomede-szigeteket is. Később is több expedíciót szerveztek: az 1760-as években Vaszilij Csicsagov, a 18. század végén Joseph Billings és Gavril Szarjcsev, a 19. század elején Ferdinand Petrovics Vrangel, Pjotr Fjodorovics Anjou, Fiodor Litke báró és még sok más felfedező. Az 1870-es években egy osztrák-magyar expedíció is elindult és megpróbálták felfedezni az átjárót, de helyette a Ferenc József-földet fedezték fel. Végül a 19. század közepére nyert bizonyosságot, hogy teljes hosszában hajózható az átjáró.
Először a finn-svéd Adolf Erik Nordenskiöld hajózta végig az átjárót nyugat-keleti irányban 1878-ban. Nordenskiöld 1878. június 22-én indult útnak Karlskrona városából, a Vega nevű gőzhajóval, fedélzetén 21 emberrel. Július 4-én Göteborgban kötöttek ki és augusztus 19-én érték el a Cseljuszkin-fokot a Tajmir-félszigeten. Ezután tovább haladtak kelet felé a Laptyev- és a Kelet-szibériai-tengeren. A Bering-szorostól 200 kilométer távolságra, a Csukcs-tengeren a jég fogságába szorult a hajójuk szeptember 28-án. Tíz hónapot voltak kénytelenek a jég fogságában tölteni, a csukcsok látták el őket élelemmel. Ez idő alatt földmágnességi és meteorológiai megfigyeléseket végeztek. 1879 júliusában tudtak továbbhajózni a Bering-szoroson, így fedezték fel az északkeleti átjárót. Szeptember 2-án érték el Jokohamát, majd megkerülték az ázsiai földrészt dél felől és a Szuezi-csatornán, a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceánon keresztül érkeztek vissza Stockholmba 1880 márciusában. Nordenskiöld felfedezésének óriási jelentősége volt. A több mint három évszázada keresett átjáró a remények szerint lényegesen lerövidíthette a kereskedelmi utakat Európa és a Távol-Kelet között. Nordenskiöld ezért a felfedezéséért hazájában bárói címet kapott és kitüntették a Sarkcsillag-renddel. A későbbiekben könyvet írt az átélt élményeiről Ázsia és Európa körülhajózása a Végán címmel.
