Munkássága
Semmelweis Ignác Fülöp magyar orvos, „az anyák megmentője” 1818. július 1-én született, Budán. 1837-ben a Bécsi Egyetem jogi fakultásán kezdte az egyetemet, majd ugyanabban a tanévben átiratkozott az orvosi karra. Már korán magára vonta tanárainak figyelmét. 1844-ben Bécsben kapta meg orvosi diplomáját. Majd ugyanabban az évben megszerezte szülészmesteri oklevelét is és egy év múlva 1845-ben sebészdoktorrá avatták. Utána tanársegédi állást kapott Johann Klein professzor szülészeti klinikáján, a bécsi közkórházban. Már Bécsben, majd 1851-től a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályának főorvosaként kimutatta az fertőzést megelőző eljárások fontosságát a szülészetben és a sebészetben. Mind tapasztalatával, mind publikációiban próbálta terjeszteni meglátásait, de sajnos nem vett róla tudomás az orvostársadalom.
1865. július közepétől kollégái szerint az elmebetegség jelei mutatkoztak a viselkedésében. Július 31-én Bécsbe vitték és beutalták a döblingi elmegyógyintézetbe. Agresszív viselkedése miatt ápolói nagyon megverték, valószínűleg emiatt halt meg 1865. augusztus 13-án. Halálának okai máig ismeretlenek, több különböző verzió létezik.
Egyik verzió a szifilisz volt, de ezt maradványainak vizsgálatával kizárták. Másik feltételezés, hogy csellel juttatták az elmegyógyintézetbe, ahol végül agyonverték. A 2000-ben indított vizsgálódások bebizonyították, hogy hűdéses elmezavara volt, amit feltételezések szerint még fiatalkorában szerzett, mikor egy gyermekágyi lázban elhalálozott vérbajos nőt boncolt és közben megsértette a kezét. Halálakor az orvostársadalom egésze ellene volt, mivel nem akarták elismerni, hogy betegeik halálának saját maguk voltak az okozói, Semmelweis viszont mindig nagy indulattal terjesztette ezt.
