Az emigrációs mozgalomban a Magyar Forradalmi Tanács elnöke volt. 1919 végétől a szociáldemokrata nőmozgalom egyik vezetője volt, ő szerkesztette a Nőmunkás című lapot. 1920-ban lépett be az MSZDP-be, 1922-48 között tagja volt a párt vezetőségének, s parlamenti képviselőként is tevékenykedett. 1945 után ellenezte az MDP-vel való együttműködést, a két munkáspárt egyesülését, s inkább a polgári erőkkel kereste a szövetséget. Mint a munkásegység ellenzőjét 1948-ban kizárták a pártból, egy évvel később pedig koholt vádak alapján letahóztatták. 1954-ben szabadult, 1956-ban részt vett az SZDP újjászervezésében, s november elején két napig Nagy Imre kormányának államminisztere volt. 1956 novemberében a II. Internacionálé bécsi értekezletére utazott és nem tért vissza Magyarországra. Belgiumban telepedett le, s a Magyar Forradalmi Tanács elnöke lett. A magyar emigráció egyik vezéregyéniségeként 1957 és 1961 között ő szerkesztette a Londonban megjelent Népszavát. 1990-ben hazahozták hamvait és Budapesten magyar földbe helyezték örök nyugalomra.
