A tetoválás manapság világszerte óriási divatnak örvend, szerencsére testdíszítése miatt nem gyilkolnak meg senkit. Azonban volt olyan történelmi időszak, amikor halott maori harcosok levágott és kikészített (tetovált) fejének gyűjtése különleges szórakozásnak számított.
A maorik Új-Zéland őslakói, kultúrájukban a XIX. század közepéig élt hagyományként az arctetoválás, a moko. A tetoválások megmutatták viselője társadalmi rangját, és információval szolgáltak az az adott törzs történetéről is, de számot adtak az adott személy foglalkozásáról, és származásáról is. A férfiak az arcukon, a fenekükön és a combjaikon, a nők a szájukon, az állukon és az orrukon viselték büszkén a díszítéseket. Amikor valaki meghalt, fejét gyakran konzerválták, az agyat és a szemeket eltávolították A fejet megfőzték vagy gőzölték, tűzön füstölték, majd a napsugarak segítségével kiszárították. Ezeket a kikészített halotti fejeket hívják mokomokainak. Szintén megőrizték a csatában megölt ellenséges törzsfőnökök fejét, amelyeknek csereberéje a fontos szerepet játszott a háborúban álló törzsek közötti béke helyreállításában. Idővel aztán a brit gyarmatosítók kereskedni kezdtek a preparált fejekkel, elsőként Sir Joseph Banks (1743–1820) botanikus, a felfedező James Cook (1728-1779) társa adott ruhaneműt egy 14 éves fiú fejéért cserébe – bár mint kiderült, az őslakosok koránt sem önként egyeztek bele az alkuba… Mindenesetre egyre népszerűbb lett a halotti fejek gyűjtése és adásvétele a katonák körében, sokszor fegyverekre váltva azokat. A mokomokai egy idő után kelendő árucikk lett, Európában és Észak-Amerikában különleges tárgyakként, műalkotásokként, múzeumi kiállítótárgyakként bizniszeltek velük. Ugyanakkor a legfőbb értékküket még mindig az adta, hogy a helyi törzsek lőfegyvereket szerezhettek a fejekért cserébe, így újból fellángolt a szomszédos törzsek közötti háborúskodás – olyannyira, hogy már rabszolgákat és foglyokat tetováltak – igaz, értelmetlen, valódi jelentést nem hordozó motívumokkal –, hogy kielégítsék a keresletet. A preparált fejek kereskedelme a XIX. század második évtizedében tetőzött, 1831-ben aztán Új-Dél-Wales kormányzója megtiltottak Új-Zélandon a mokomokaival való üzletelést. Ez azonban nem tántorította el H. G. Robley (1840–1930) brit katonatisztet, aki fiatalkorában Új-Zélandon (is) szolgált, majd a század vége felé – talán a leghíresebb gyűjtőként – mintegy 40 darabból álló kollekciót hozott létre (ami jelenleg Új-Zéland nemzeti múzeumában, a wellingtoni Te Papa Tongarewában tekinthető meg).
