A légtömlős gumiabroncs feltalálását a mindennapi családi életben előforduló szükséglet hívta életre. Dunlop, a Belfast városában élő állatorvos vaskerekű triciklit vásárolt fiának 1887-ben. A vaskerekű tricikli kerekei a kert füvén nyomot hagytak, gyakorlatilag a füvet tönkre tették. Ennek elkerülésére az édesapa zsineggel és szalagokkal egy elvágott öntöző csövet erősített a kerekekre. Így a tricikli kerekei nem tettek akkora kárt a fűben, emellett az is észrevehető volt, hogy gördülékenyebbé vált a haladás, a tricikli kevésbé rázkódott. Emellett csendesebben működött, kényelmesebbé vált a kerekezés.
Az állatorvos édesapa a későbbiekben a csövet vízzel, majd végül inkább levegővel töltötte fel. Azzal tökéletesítette találmányát, hogy szelepet is tett a csőbe, hogy a levegőt pótolni lehessen.
A pneumatikus gumiabroncs így született meg.
A feltaláló Dunlop szabadalmaztatta az eljárást az 1888-as év vége felé, majd a biztonsági kerékpárok gyártását megkezdte.
A későbbiekben derült ki, hogy erre a találmányra Robert William Thompson már megkapta a szabadalmat, ezért Dunloptól a szabadalmi jogot elvették.
Ennek ellenére kerékpárabroncs-gyárat alapított Angliában 1890-ben, amely a „Dunlop Robber Company Ltd.” nevet vette fel 1900-ban. Az autógumi gyártást is megkezdte a gyár néhány évvel később, amelyből a világ egyik legnagyobb gumiipari monopóliuma fejlődött ki.
