1130-ban született II. (Vak) Béla és Ilona szerb hercegnő gyermekeként. Uralkodásának kezdetén Belos szerb bán gyakorolta helyette a hatalmat.
II. Géza uralma szilárdnak bizonyult, mert az ország vezetőrétege mögötte állt. Aktív külpolitikát folytatott, hadai többször háborúztak orosz földön. 1149 és 1152 között sógorát, Izjaszlav orosz fejedelmet ötször segítette meg a kijevi trónért folytatott küzdelemben.
Bizánc-ellenes politikája miatt a függetlenségükért harcoló szerbeket is támogatta. 1155-ben békült ki a bizánci császárral, azonban egész uralkodása idején rossz viszonyban volt Velencével. A hosszú ideig tartó béke éveiben építőmunkák zajlottak az országban, a lakosság száma jelentősen növekedett, a tudatos betelepítések (szászok, szlávok, flamandok) és a belső migráció eredményeként a lakatlan területek nagysága pedig csökkent. Kezdeményezésére telepedett meg a ciszterci és a johannita rend Magyarországon.
Uralkodásának utolsó szakaszában trónkövetelőként lépett fel ellene két testvére: 1157 tavaszán István herceg (a későbbi IV. István), 1160 körül László herceg (a későbbi II. László) összeesküvése is kudarccal végződött.
1162-ben halt meg, Székesfehérváron temették el.
