Románia kommunista időszakának egyik legjelentősebb munkáslázadása volt az 1987. november 15-én kitört brassói felkelés.
A megszorítások miatt a város munkásai és polgárai fellázadtak, a rezsim vesztét követelték, és megrongálták a pártszékházat. Bár a felkelést leverték, fontos mérföldköve volt a romániai antikommunista küzdelemnek.
Nicolae Ceaușescu diktátor 1982-ben elhatározta, hogy Románia államadósságát visszafizeti és az országot gazdag, hitelező országgá fejleszti. A lakosságot érintő kemény megszorító intézkedéseket vezetett be szigorú korlátozásokkal. Élelmiszert jegyrendszerben, korlátozott mennyiségben lehetett kapni, minimalizálta a melegvíz-, távfűtés- és gázszolgáltatást, napi több órás áramszolgáltatási szünetet rendelt el. A munkásoknak a vasárnapi pihenőnapot sem biztosította, így a túlhajszoltság, az éhezés, nélkülözés miatt egyre nőtt az elégedetlenség. Sorra törtek ki lázadások, Temesváron 1985. februárjában, Aradon 1986. augusztus augusztusában, Kolozsváron és Tordán 1986. novemberében, Jászvásáron 1987. februárjában.
Ezek a felkelések Románia kommunista időszakában fordulópontot jelentettek, mert nem csupán az életkörülmények javítását tűzték ki célul, hanem egyenesen a diktátor és a rezsim vesztét követelték. A Ceaușescu-rendszer ellen ekkor kezdődött el a szerveződés, amely az 1989-es forradalomban ki is teljesedett.
