A Mecsek hegyeiben rejtőző Mecseki Láthatatlanok fegyveres szabadságharcos csoport az 1956-os forradalom leverése után még hetekig ellenállt. A hatalmas túlerővel szemben azért tarthattak ki sokáig, mert jó terepismerettel rendelkeztek.
Mintegy 600-800 ellenálló maradt a hegyekben a november 4-i és november 7-i harcokat követően.
November 12-én a szovjetek aknatámadást intéztek ellenük. Dr. Domján Mihály visszaemlékezése szerint irtózatos harcok folytak a Mecsekben „…az irtózatos tankágyúk tűzcsapását nem tudom elfelejteni. Nem tudom elfelejteni a gyertyánfa ágain fityegő felcsavarodott emberi beleket, ruhafoszlányokat, közöttük a véres melltartót is. Nem tudom elfelejteni azt a puhát, amire ráléptem a Misinatető alatti erdő avarjába göngyölve, egy emberi kézfej volt, annak ujján karikagyűrű…” November 14-én, két nappal később a láthatatlanok megtámadták a pécsváradi rendőrőrsöt. A támadás során egy rendőr, és Málics Ottó is meghalt.
A visszaemlékezők szerint a láthatatlanok azt meg akarták mutatni, hogy létezik még ellenállás az országban annak ellenére, hogy a hivatalos propaganda már röviddel a november 4-i szovjet lerohanást követően„a rend helyreállásáról” beszélt.
