A római nép szórakoztatásának legnépszerűbb eseményei a gladiátorviadalok voltak. Bár azt hihetnénk, hogy az erős harcosok húst ettek hússal, ez korántsem igaz: a gladiátorok élelmezését meghatározott étrend szerint állították össze, fő táplálékuk a bab- és köleskása volt, mert azt hitték, hogy ettől a táplálkozástól izmaik jól fejlődnek és lazák maradnak. (Egyébként a rómaiak nagy része is elsősorban hús nélküli gabonaételekkel táplálkozott.)
Tudósok a Törökország területén lévő ókori Epheszosz városának gladiátortemetőjében talált csontokat megvizsgálva már azt is megállapították, hogy a harcosok maradványaiban jóval több stroncium található, mint a lakosság csontjaiban. A kémiai analízis során a csontokban található stabil izotópok (szén, nitrogén, kén), valamint a stroncium és a kalcium mennyiségét kutatták. A gladiátorok csontjaiban kimutatott magas stronciumarány azt jelzi, sok ásványi anyaggal is ellátták saját szervezetüket egyfajta stronciumban gazdag kalciumforrásból, így talán valóban igazak lehetnek azok az ókori szövegek, amelyek szerint a gladiátorok hamufőzetet ittak – testük erősítése, a csontok gyógyulása és a fájdalom csökkentése érdekében.
