A kínai “ínyencségre” azt mondják, levesként gyógyító hatása van, megfiatalítja a szervezetet, de még a rákos megbetegedés ellen is hatásos. Sok helyen máig él ez a hiedelem, pedig orvosi bizonyíték nincs rá.
Ennek története a 14. századra nyúlik vissza, amikor státusszimbólummá vált a cápauszony fogyasztás. Napjainkban sem könnyű cápát fogni, akkoriban pedig emberfeletti munka volt kifogni a ragadozó halakat. Nem véletlen, hogy csak a legtehetősebbek engedhették meg ezt a fogást maguknak.
A technika fejlődésének később lehetővé tette, hogy nagyobb mennyiségben is elfogják az állatokat, így egyre nagyobb népszerűségnek örvendett ez az étel szegényebb rétegekben is. A 18. és 19. században nem csak az asztalra került, de a kínai orvoslás sarkalatos részévé is vált. Akkor állították, hogy a jópénzért árult étel nem csak tekintélyt parancsol, de életet is ment. Mindezt persze az áru értékének növelése érdekében.
Mégsem ez lett a legelterjedtebb hiedelem, az emberek többsége ugyanis elhitte, hogy potencianövelő hatása van, amire máig nem született orvosi bizonyíték, de a halfogyasztók sem tudják alátámasztani.
Elég volt az elérhetetlensége, hogy legendává váljon a cápauszony, melyet sokan máig azért kérnek, hogy ők maguk is megérezzék hatását. A népszerűségének köszönhetően évente úgy 100 millió cápát ölnek meg illegálisan, hogy leves készüljön az uszonyukból. Minderre még rátesz egy lapáttal, hogy az elmondások alapján kifejezetten rossz íze van.
