Nem megkülönböztetés céljából, és nem is a hajó részeinek elkülönítése miatt. Sok éve már, a hajózás kezdetén is fontos volt az alsó rész védelme, hiszen a vízzel való érintkezés és a rátelepedett élőlények mind tönkretették azt. Erre megoldást kellett találni.
A kisebb csónakokat, hajókat könnyebben kiemelték, hogy megfelelően megtisztítsák a hajótest alsó részét, de a hatalmas tengerjáróknál már más megoldást kellett használni. A hosszú tengeri utak, a méretükben hatalmasnak számító járműveknél kifejezetten nagy gondot okoztak a vízvonal alatt megtelepedtek élőlények, pláne, hogy a fát a gombák is megtámadták. Mindemellett a pluszsúly is lassította a közlekedést.
A megoldást kezdetben a vékony rézlemezek jelentették. Azzal borították be az alsó részt, melynek sima felületét könnyen lehetett takarítani még a víz alatt is, de megfigyelték gombaölő, algásodásgátló hatását is.
Nem kellett sokat várni, és a tartós festékek megjelenése után a hajóiparban is elterjedt a megfelelő vegyi keverék. A rézlemezeket helyett a festék összetevői biztosították a védelmet, melyhez gombaölő réz-oxidot kevertek. Mivel ennek élénkvörös színe van, így szinte bármilyen alapfestékkel keverve, vörös színt kapunk.
Azonkívül, hogy jól néz ki, számos hasznos tulajdonsággal ellátja a közlekedési járművet. Emiatt piros a vízvonal alatti, algásodásgátló festék színe.
