Csaknem három évtizede honosodott meg a magyar nyelvben a buknak/dőlnek, hullanak a csontvázak a szekrényből kifejezés, ami gyakorlatilag az eredeti angol the skeleton in the cupboard (más változatokban skeleton in the closet) tükörfordítása. Nem tudni, hogy ki írta vagy mondta először; a legkorábbi ismert megjelenése a The Eclectic Review című angol lap 1816. novemberi számában olvasható, ismeretlen szerző tollából származó Adams on Epidemic Diseases címet viselő cikkben. Nem sokkal később már E. A. Poe A fekete macska (1843) művében is felbukkan, amikor a cirmos felfedezi a befalazott feleség holttestét.
A kifejezés ugyanakkor visszautalhat az Erzsébet-kori Anglia anatómiaoktatására is, akkoriban ugyanis sokan tartottak és rejtegetettek (főleg törvénytelenül) csontvázakat szekrényekben oktatási kellék gyanánt.
Ugyanakkor előfordulhat, hogy francia eredetű, ugyanis fennmaradt egy 1792-ből származó gúnyrajz, amelyen Honoré de Mirabeau politikus és forradalmár, szabadkőműves, író, diplomata, újságíró csontváza zuhan ki XVI. Lajos király szekrényéből (képünkön jobbra; franciául egyébként többes számban is mondják: des squelletes dans le placard).
Magyarországon a kilencvenes évek közepétől használják gyakrabban olyan, elsősorban a szocialista időszakban kipattant, de homályos ügyek kapcsán, amelyek csak a rendszerváltás után kerültek napvilágra. Ahogy Balázs Géza nyelvész írja, addig „a magyar ember nem csontvázat rejtegetett a titkos faliszekrényében, hanem egyszerűen a szőnyeg alá söpörte vagy véka alá rejtette a problémát, esetleg – ugyancsak képes formában – álcázta, palástolta, elkendőzte. Most már a közlekedési vállalat stb. eltitkolt ügyei egyszerűen csontvázak. A szőnyeg és a véka elavult, a csontváz a trendi!”.
Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete
Koncsek Krisztián: Idézetvadász II.
