A XVIII. század elejéről származik az az egyházi cím, amit manapság is sokan alkalmaznak helytelenül. Az első magyar hercegprímás Keresztély Ágost szász király herceg lett, akit 1707-ben esztergomi érsekké választottak, ő azonban rangjához méltó címet akart magának, így követelésére III. (Habsburg) Károly magyar király 1714-ben hercegi címet adományozott a mindenkori magyar prímás – a katolikus egyház legmagasabb vezetője – elnevezéséhez. Ekkortól a magyar egyház első embere viselhette „a Szent Római Birodalom hercege” titulust – ami ellenben nem egyházi, hanem világi címnek számított.
Maga a hercegprímási rang a második világháború után, 1947-től – a nemesi rangok viselésével egyetemben – törvénytelennek számított hazánkban. Sőt, miután 1951-ben XII. Pius pápa megtiltotta a katolikus főpapoknak, hogy világi címet viseljenek, gyakorlatilag megszűnt. Magyarországon Mindszenty József volt az utolsó, aki használhatta ezt a címet, mivel az 1951-es egyházjogi tiltás bevezetése előtt lett hercegprímás, így egészen 1975-ben bekövetkezett haláláig jogosan nevezhette magát hercegprímásnak. Azóta a magyar katolikus egyház feje „csak” prímás.
