Székely Márton marosvásárhelyi református pap és Zabolai Finna Sámuel marosvásárhelyi ügyvéd 1796-ban az Erdélyi Kéziratok Társasága számára benyújtotta a csíki székely krónika „18. századi másolatát”. Előtte egy nyugalmazott csíksomlyói pap, Farkas Nepomuk János juttatta el a munkát Aranka Györgyhöz, a szöveg tőle került aztán a két adakozóhoz.
A szakembereket erősen megosztotta a (z akkor már több másolattal is rendelkező), állítólag 1533-ban összeállított krónika, főleg a tartalma miatt, ugyanis olyan leírások és információk voltak benne, amelyekről semmilyen más forrás nem számolt be korábban.
Ilyen volt a székelyek állítólagos ősi, választott világi és vallási vezetője, a rabonbán is. A krónika szerint Attila halála után, egészen a honfoglalás koráig létező főméltóság feladata az áldozatok bemutatása a gyűléseken, csatában pedig a hadsereg vezéreként tevékenykedett.
Az addig nem ismert szó eredetéről is számos teória született. Az egyik etimológia szerint a héber „rabbi” és a szláv „pan” szavak összeolvadásából keletkezett, de vannak, akik úgy vélték, hogy a kifejezés jelentése ravoubán, vagyis rovóbán, az, aki az írást (rovást) vezette.
A krónikáról végül a századforduló környékén derült ki Szádeczky Lajos jóvoltából, hogy azt Sándor Zsigmond készítette 1795–96 tájékán – mégpedig azért, hogy családját előkelő ősök leszármazottjaként láttassa, másrészt az Apor családdal való régóta tartó birtokper során alkotott (hamis) bizonyítékokkal akart előállni. (Ugyanakkor még manapság is akad nyelvész, aki szerint Szádeczky nem végzett alapos munkát és túl könnyen minősítette hamisítványnak a szöveget, mivel minimális filológiai vizsgálatot sem végeztek a művön.)
Szádeczky Lajos: A csíki székely krónika. Budapest 1905
Kiss Erika: A székely nemzet áldozópohara
