A demokrácia szóról mindenkinek a „klasszikus” athéni demokrácia jut eszébe. A Kr. e. VI.–V. században valóban olyan jól működött az állami pénzek ellenőrzése, hogy alig volt példa arra, hogy valaki korrupciós botrányba keveredett volna – igaz, idegen hatalmak képviselői (főleg a perzsa birodalom) azért rendszeresen próbált – sokszor sikerrel – megvesztegetni athéni államférfiakat. A korabeli források a korrumpálhatatlan hírességek között említik az „igazságos” Ariszteidészt, Periklészt és Phókiónt; Themisztoklészt ugyanakkor sokszor gyanúsították meg (nem is jogtalanul) korrupcióval. Sőt, a Kr. e. IV. századra – az állandósult válsághangulatban – már gyakorlatilag nincs olyan személy az athéni közéletben, akit ne vádolnának meg politikai korrupcióval. Ebben az időszakban robbant ki a hírhedt Harpalosz-botrány.
Harpalosz a világhódító Nagy Sándor babilóniai helytartója, bizalmasa és kincstárosa volt, azonban az indiai hadjárat után elsikkasztott
kincsekkel Athénban keresett menedéket. Akirály halálának költött hírére fellázadt, majd a büntetés elől zsoldosaival és az elsikkasztott 5000 talentum (1 talentum = kb. 26 kg ezüst) kincstári vagyonnal Athénba szökött.
Eleinte óvatosságból kizárták a gyanús személyt a városból, de az 5000 talentum megtette hatását. Állítólag Athén vezető politikusait, mintegy 12 személyt sikerült megvesztegetnie, csupán Phókión állt ellen. Sikerrel járt viszont Démoszthenésznél, s a demokraták több más vezetőjénél. Nagy Sándor kormányzatának erélyes közbelépésére a lázadót a rabolt pénzzel együtt őrizetbe kellett venni. Ekkorra az 5000 talentumból már csak 700 maradt. Ámde másnapra a 700 talentumnak fele eltűnt, a letartóztatott pedig megszökött. A fölöttébb kínos ügyben végül – makedón követelésre – az athéni bíróság Démoszthenészt és két politikus-társát tartotta bűnösnek megvesztegetés címén (dórodokia), a további fejleményeknek pedig Nagy Sándor váratlan halála vette elejét.
(Hahn István: Antikvitás és korrupció (História, 1984/2)
Plutarkhosz így ír az ügyről:
Harpalosznak „aljas tettei miatt rossz volt a lelkiismerete, és félt a királytól, aki igen kegyetlenül bánt barátaival. Most az athéni néphez folyamodott menedékért, és kincseivel és hajóival együtt kezére adta magát. A többi szónok, kincseire áhítozva, rögtön pártjára állt, és arra biztatta az athéniakat, fogadják be és adják meg neki a menedékjogot. Démoszthenész (képünkön) először azt tanácsolta, hogy űzzék el Harpaloszt, és őrizkedjenek attól, hogy városukat szükségtelenül és még csak nem is igazságos ügy miatt háborús veszélynek tegyék ki. Néhány nappal később, amikor kincseit számba vették, Harpalosz észrevette, hogy Démoszthenésznek mennyire megtetszett egy perzsa aranyserleg: nézegette a formáját és díszítését. Harpalosz biztatta, vegye kezébe és becsülje meg az arany súlyát. Démoszthenész csodálkozott a súlyán, és megkérdezte, mennyit nyom. Harpalosz elmosolyodott, és így szólt: „Neked húsz talentumot.” Majd még aznap este elküldte neki a serleget húsz talentummal együtt. Harpalosz nyilván kitűnően értett hozzá, hogy a kincsre éhes emberek tekintetéből, arckifejezéséből, sőt egyetlen szempillantásából kiismerje igazi természetüket. Démoszthenész sem tudott ellenállni, sőt úgy meghatotta az ajándék, hogy Harpalosz pártjára állt: valósággal személyi testőre lett. Másnap Démoszthenész gyapjúsálba és kendőbe burkolta nyakát, s úgy jelent meg a népgyűlésen, és amikor felszólították, hogy álljon elő és szóljon, fejével intett, hogy teljesen berekedt. Erre a gúnyolódok tréfálkozva megjegyezték, hogy az elmúlt éjszaka megbetegedett, de nem torokláztól, hanem aranyláztól. Hamarosan az egész város tudott a megvesztegetésről, és amikor Démoszthenész védekezni és mentegetőzni akart, nem engedték szólni, s hangosan szidalmazták. Egy ember felállt, és így szólt: „Miért nem hallgatjátok meg, athéniak, a kehelytulajdonost?” Végül is Harpaloszt elűzték a városból, és mivel féltek, hogy számot kell adniuk a vesztegetés céljából több szónok közt szétosztott kincsekről, szigorú házkutatást rendeltek el.”
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Hahn István: Antikvitás és korrupció
Mohay Gergely: Ókori görög történelem
