Régebben ismert szólásnak számított az olyan, mint a böjti boszorkány [rendetlen, piszkos, kócos nőszemély] kifejezés. A népi hiedelem szerint a gonoszság megtestesítőjének számító ördögök és cimboráik, a boszorkányok nagyon csúf, ronda lények. A kócos, borzas haj úgy kapcsolódott hozzájuk, hogy a néphit szerint repülni és lovagolni is tudtak, hónaljukat valamilyen varázskenőccsel megkenve szélsebesen, lobogó hajjal vágtattak orgiáikra. (Régebben a gyorsan szaladó személyre azt mondták, hogy üget, mint a böjti boszorkány.) A hiedelem szerint a húsvét előtti negyvennapos nagyböjtben tartották meg orgiáikat, mulatságaikat, akkor, amikor tiltott volt mindenféle zenés-táncos mulatozás, így szegve meg az egyház tilalmát.
Régebben böjti boszorkánynak nevezték vidéken azt a szalmabábut, amit – vagy farsang végén, vagy húsvét közeledtével – télűzés, -temetés céljából gyújtottak fel.
