Már több mint kétezer éve jól tudták a perzsák, hogy miként kell jeget tárolni a sivatagban: arra egy speciális építmény, a jakcsál szolgált.
Már Kr. e. 400-ból maradtak fent mintegy 60 láb (kb. húsz méter) magasságúra is épített, fordított tölcsér alakú építmények, amelyek egyfajta hűtőszekrényként funkcionáltak, alsó részükön két méter vastagságú, vályogtéglából emelt faluk kiváló hőszigetelő volt, az épületek alján pedig akár 5000 köbméternyi üreg is rendelkezésre állt, hogy abban tárolják a környező hegyekből származó jeget. A jakcsálon belül folyamatosan keringett a levegő, a meleg a felső részen kialakított nyílásokon át távozott, míg a párolgó víz rendszeresen hidegen, gyakorta fagypont körüli hőmérsékleten tartotta az építmény belsejét. A perzsák így nemcsak a romlandó ételeket tudták hidegen tartani, hanem még a nyári sivatagi forróságban is hódolni tudtak egyik kedvenc fagyasztott desszertjük, a faloodeh élvezetének.
