Élete
Munkássága
Sir Chandrasekhara Venkata Raman indiai fizikus volt, 1930-ban fizikai Nobel-díjat kapott „a fényszórással kapcsolatos munkájáért és a róla elnevezett hatás felfedezéséért” (Raman-szórás vagy Raman-hatás).
C. V. Raman 1902-től a Chennai (Madras) elnökségi főiskolára járt, ahol 1904-ben B.A. fokozatot szerzett. 1907-ben pedig a M.A. fokozatot kapott. Mivel az akadémiai karrier feltételei akkoriban nem voltak kedvezőek, az indiai pénzügyminisztériumban helyezkedett el, de kísérleti kutatásait az Indiai Tudományfejlesztési Társaság Calcutta (Kolkata) laboratóriumában folytatta korlátozott szabadidejében.
1917-ben felajánlották neki az újonnan létrehozott Palit fizika tanszéket a Kalkuttai Egyetemen, amit el is fogadott. 1933-ban a bangalore-i Indian Institute of Science-be költözött professzorként, majd 1948 után a Raman Institute for Research igazgatója volt, amelyet ő maga hozott létre.
Raman 1926-ban megalapította az Indian Journal of Physics című folyóiratot, és támogatta az Indiai Tudományos Akadémia létrehozását, amelynek ő volt az alapító elnöke.
Raman leginkább a Raman-szórás (a fény rugalmatlan szórása; a Smekal Raman-effektus) 1928-as kísérleti felfedezéséről ismert, amelyet öt évvel korábban Adolf Smekal jósolt meg. A rugalmas szórást viszont Rayleigh-szórásnak nevezik. Az így létrejött Raman-spektroszkópiai módszer a molekuláris és szilárdtestfizika egyik legfontosabb vizsgálati módszere, valamint fontos anyagjellemző módszer. A további kutatások közé tartozik a folyadékok viszkozitásának modellezése.
Raman 1970. november 21-én halt meg Bangalore-ban. Unokaöccse, Subrahmanyan Chandrasekhar 1983-ban fizikai Nobel-díjat kapott.
