Élete
Munkássága
Richard Johann Kuhn osztrák-német biokémikus volt, aki 1938-ban kémiai Nobel-díjat kapott „a karotinoidok és a vitaminok vizsgálatáért”.
1918-tól Kuhn a Bécsi Egyetemen vett részt kémiai előadásokon. Kémiai tanulmányait a Müncheni Egyetemen fejezte be, majd 1922-ben doktorált Richard Willstätternél az enzimekkel kapcsolatos tudományos munkáért.
A diploma megszerzése után Kuhn folytatta tudományos pályafutását először Münchenben, majd a zürichi ETH-n, majd 1929-től a Heidelbergi Egyetemen, ahol 1937-től a kémiai tanszék vezetője volt.
Kuhn tanulmányi területei a következők voltak: a szerves kémia elméleti problémáinak vizsgálata (alifás és aromás vegyületek sztereokémiája; poliének és kumulének szintézise; szerkezet és szín; szénhidrogének savassága), valamint a biokémia kiterjedt területei (karotinoidok; flavinok; vitaminok és enzimek). Konkrétan fontos munkát végzett a B2-vitaminnal és a bőrgyulladás elleni B6-vitaminnal kapcsolatban.
1929-ben az újonnan alapított Kaiser Wilhelm Orvosi Kutatóintézet Kémiai Intézetének igazgatója lett (amelyet 1950-től a heidelbergi Max Planck Orvosi Kutatóintézetnek neveznek át). 1937-re ennek az intézetnek a vezetését is ő vette át.
E feladatok mellett a Heidelbergi Egyetem biokémia professzoraként, valamint egy évig a philadelphiai Pennsylvania Egyetemen volt a fiziológiai kémia vendégkutató professzora.
Ezt követően 1938-ban kémiai Nobel-díjat kapott „karotinoidokkal és vitaminokkal kapcsolatos munkájáért”, de elutasította a díjat, mivel Hitler megtiltotta a német állampolgároknak, hogy átvegyék. A díjat a második világháború után kapta meg. Kuhn nevéhez fűződik a Soman halálos idegméreg 1944-es felfedezése is.
Kuhn 1948-tól a Justus Liebigs Annalen der Chemie szerkesztője volt.
Kuhn 1967-ben halt meg a németországi Heidelbergben, 66 évesen.
