Élete
Munkássága
Salvatore Quasimodo olasz költő és kritikus volt. 1959-ben irodalmi Nobel-díjat kapott „lírájáért, amely klasszikus tisztasággal és tragikus életérzéssel fejezi ki korunkat”.
Salvatore Quasimodo gyermek- és ifjúkorát Szicíliában töltötte. Iskola után, 1919-től a római Műszaki Egyetemen tanult, klasszika-filológiát is tanult, de építőmérnöki diplomát szerzett. 1938-ig földmérőként dolgozott, és Olaszország számos régiójába és városába utazott, mint például Palermóba, Messinába, Reggio Calabriába, Rómába, Firenzébe, Imperiaba, Szardíniára és Sondrioba. Ez idő alatt fedezte fel költészeti tehetségét, és 1930-ban adta ki első verseskötetét, Acque e Terre-t (Víz és Föld).
Témája a szicíliai szülőföld, amelyet dallamos, de nem rímes versekben mutat be. A szakértők Quasimodo stílusát hermetizmusként írják le, amely gyakran tartalmaz bonyolult, nehezen érthető szavakat, ugyanakkor valami nagyon lírai és misztikus is egyben. A verseskötet nagy sikert aratott Olaszországban.
Ez idő alatt az Il Tempo magazin színházi kritikusaként és újságíróként is kipróbálta magát. 1941-ben a Milánói Konzervatórium irodalomtörténet-professzorává nevezték ki. A második világháború alatt Quasimodo csatlakozott a kommunista párthoz, és részt vett a Mussolini vezette fasiszta Olaszország elleni ellenállási harcban. A rideg valósággal való szembesítés a későbbi, a valósággal foglalkozó versekhez vezetett, eltérve a korábbi átváltozásoktól.
Quasimodo munkássága egyenrangú Giuseppe Ungarettivel és Eugenio Montalével. Költészete a szimbolikából származik, és szülőföldjére, Szicíliára és annak hagyományaira összpontosít.
Kitűnt az ókori római költők, Catullus, Ovidius és Vergilius, az ókori görög költő, Sappho, valamint Shakespeare, Pablo Neruda és Pericle Patocchi fordítójaként is.
A hagyományos irodalomkritika Quasimodo munkásságát két nagy periódusra osztja: a hermetikus időszakra a második világháborúig és a poszthermetikus korszakra egészen haláláig. Bár ezek az időszakok elkülönülnek egymástól, egyetlen költői küldetésnek kell tekinteni őket. Ez a keresés vagy egy egyedi nyelv felfedezése különféle szakaszokon és kifejezési módokon vitte keresztül.
Intelligens és okos költőként Quasimodo hermetikus, „zárt” nyelvezetet használ, hogy felvázolja az olyan visszatérő motívumokat, mint Szicília, a vallás és a halál. Ezt követően a római és görög ókor szerzőinek fordítása lehetővé tette számára, hogy bővítse nyelvi eszköztárát. A második világháború undora és abszurditásérzete a költő nyelvezetére is hatással volt. Ez a keserűség azonban elhalványult késői írásaiban, és felváltotta egy régi költő érett hangja, amely világára reflektált.
