Élete
Munkássága
Otto Fritz Meyerhof német orvos és biokémikus volt, 1922-ben Archibald Hill-el megosztva elnyerte Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat „az izomanyagcserében szerepet játszó kémiai folyamatok vizsgálatáért, különösen az izom oxigénfelhasználása és tejsavtermelése közötti összefüggés felismeréséért”.
Otto Fritz Meyerhof családja Berlinbe költözött, ahol Otto gyermekkorának nagy részét töltötte, és itt kezdte orvosi tanulmányait is. Tanulmányait Strasbourgban és Heidelbergben folytatta, ahol 1909-ben végzett „Hozzájárulások a mentális betegségek pszichológiai elméletéhez” című művével.
1912-ben Otto Meyerhof a Kieli Egyetemre költözött, ahol 1918-ban professzori címet kapott. 1922-ben Archibald Vivian Hillnel együtt elnyerte az orvosi Nobel-díjat. 1929-ben a heidelbergi Kaiser Wilhelm Orvosi Kutatóintézet egyik igazgatója lett, ezt a pozíciót egészen 1938-ig töltötte be, amikor is a zsidókat kizárták az egyetemi tanári állásokból.
Hogy elkerülje a náci rezsim fokozódó zsidóelnyomását, Meyerhof 1938-ban családjával Párizsba emigrált. Franciaország 1940-es bukása után Marseille-be menekültek. A Sürgősségi Mentőbizottság segítségével még abban az évben hajón elhagyták az országot az Egyesült Államokba utaztak. Meyerhofot vendégprofesszornak nevezték ki a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetemen.
Meyerhof 67 éves korában Philadelphiában halt meg. A Nobel-díj átvétele mellett elismerést kapott a glikolízis tanulmányozásában való közreműködéséért azáltal, hogy az eukariótákban az útvonal közös reakciósorozatát Embden–Meyerhof–Parnas útvonalnak nevezték el.
