Korszak: 20. század
Nemzetiség: Brit

Archibald Hill

Archibald Vivian Hill brit fiziológus és fiziológiai kémikus volt. 1922-ben Otto Fritz Meyerhoffal megosztva megkapta az orvosi Nobel-díjat „az izomanyagcserében szerepet játszó kémiai folyamatok vizsgálatáért, különösen az izom oxigénfelhasználása és tejsavtermelése közötti összefüggés felismeréséért”.

Archibald Vivian Hill matematikát tanult a cambridge-i Trinity College-ban, és ebből a tárgyból doktorált is. Ezután W. M. Fletcher fiziológusnál kapott állást, aki akkoriban a Cambridge-i Medical Research Council titkára volt, és az izomszövetben zajló folyamatok tanulmányozásával foglalkozott.

1909-ben Archibald Vivian Hill, a Cambridge-i Egyetem Élettani Tanszékének munkatársa megkezdte saját izomkutatását, kísérletileg meghatározva az izommunka során felszabaduló energiát. Hermann von Helmholtz német fiziológus kutatómunkájára épített, aki azonban méréstechnika hiányában nem tudott eredményt elérni. Miután 1910-1911 telén befejezte németországi tanulmányait, Hill kifejlesztett egy speciális hőelemet, amellyel kis hőmérséklet-ingadozásokat, mint a bimetálon keletkező feszültség változásait észlelte, és így mérhetővé tette. Ily módon néhány századmásodperces időközönként 0,003 °C-os különbséget tudott mérni az izomban.

1913-ra ily módon meg tudta állapítani, hogy az izomban csak a tényleges izommunka és az ezzel járó oxigénfogyasztás után alakul ki hő. Azt is megállapította, hogy az izommunka során átalakult kémiai energia körülbelül 70 százaléka hő formájában szabadul fel, így a test izmai a szervezet legfontosabb hőforrásai.

1920-ban Archibald Vivian Hill a fiziológia professzora lett, majd 1926-tól nyugdíjazásáig, 1952-ig a londoni University College Biofizikai Laboratóriumának professzora volt. Nobel-díjat kapott az izomanyagcserében szerepet játszó kémiai folyamatok vizsgálatáért, kollégáját, Otto Fritz Meyerhofot pedig az izom oxigénfelhasználása és tejsavtermelése közötti összefüggés felismeréséért díjazták. Mindkét kutató eredményeinek kombinálásával lehetővé vált az izommunka és annak fizikai és kémiai mellékhatásai átfogó áttekintése.