Elképzelhetetlen, hogy régen ez a szépség és a tehetőség jelképe volt, de több, mint 3 milliárd nőt nyomorítottak meg Kína egyes tájain egy hagyomány miatt.
A 10. századtól kezdték a fiatal lányok lábát komoly erőfeszítésekkel deformálni, mindezt legendákhoz kötve. Nagyon korán, 4 és 9 év közötti gyerekek lábát kötözték el úgy, hogy a négy kisebb lábujjat behajlítva szorosan a talphoz préselődjön. A beszámolók szerint sokszor a csontot is el kellett törni, hogy egyre szorosabban lehessen kötözni, hogy kéthetente akár fél centivel kisebb cipőt tudjanak felhúzni. A megfelelő lábhossz 7-8 centiméter volt.
Több legendát is hallani a hagyomány keletkezéséről. Vannak, akik úgy tartják, hogy Xiao Baojuan császár (i.sz. 483-501) kedvelt ágyasának voltak deformált lábai, mely szépségideállá vált, ezt pedig a többi nőnek is követni kellett.
Bizonyos történészek úgy vélik, hogy Li Jü császár (i.sz. 937-978) ágyasa kötözte lábát szövetcsíkokkal, hasonlóképp, mint a mai balerinák. Úgy tartották, hogy a láb formája a lótusszirmokat idézi, ez pedig követendő példává vált, sokszor teljesen túlzásba esve.
Mivel ilyen lábakkal a nő nem tudott dolgozni, státusszimbólummá vált, kizárólag vagyonos családokban engedhették meg ezt az életformát. Sok fiatal gondolta, hogy csak így találhat magának gazdag férjet. Egy fotós a 2000-es évek elején 50 idős hölgyet fotózott le ilyen lábakkal annak ellenére, hogy 1912-ben mindenhol betiltották.
