Az antik történelem során három háború is kirobbant a Római Birodalom és a punok között, s amelyek lezárultával vált Róma igazi világbirodalommá. A Kr. e. 264-ben kezdődő első háború a kiváló gabonatermő területként ismert Szicília feletti uralomért folyt. A rómaiak győzelme révén a karthágóiak feladták a szigetet, amely így Róma első provinciája lett.
A punok a vereség után elfoglalták az ezüstben és ólomban gazdag Hispániát, ám a terület északi részén a rómaiak is megvetették a lábukat. Az újra kiújuló ellenségeskedés következtében Kr. e. 218-ban kitört a második háború; a két zseniális hadvezér, a pun Hannibál és a római Scipio között a döntő ütközetre Zamánál került sor Kr. e. 202-ben. A csata előtt Hannibál személyesen is meglátogatta Scipiót, hogy békét kérjen, ám az elutasította a békekötést, s meg is nyerte a csatát és a háborút is.
A következő időszakban a rómaiaké lett Hispánia és Észak-Afrika jelentős része, azonban a pun birodalom gazdasága továbbra is virágzott. A rómaiak a győztes második háború után mintegy fél évszázaddal hamis ürüggyel megtámadták Karthágót és a földig rombolták.
A háborúskodás ugyanakkor technikai értelemben csak 1985-ben ért véget, amikor Róma akkori polgármestere, Ugo Vetere és Chedli Klibi, a modern Karthágó – amely a tunéziai főváros, Tunisz egyik külvárosa – első embere aláírta a békeszerződést (és azzal járó együttműködési megállapodást) – 2131 évvel az utolsó csata után…
