Élete
Munkássága
Giulio Natta olasz vegyészmérnök volt. 1963-ban kémiai Nobel-díjat kapott Karl Zieglerrel megosztva „a polimerek terén elért felfedezéseikért”.
Natta az olaszországi Imperia városában született. 1924-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát a milánói Politecnico di Milano Egyetemen. 1929-től 1933-ig a Milánói Egyetem Természettudományi Karának fizikai kémiájáért is felelős volt. 1933-ban a Pavia Egyetem Általános Kémiai Intézetének rendes professzora és igazgatója lett, ahol 1935-ig tartózkodott. Ez idő alatt krisztallográfiát kezdett alkalmazni számos molekula szerkezetének felderítésére, beleértve a foszfint, arzint és másokat. Ebben az évben a Római Egyetemen a fizikai kémia rendes professzorává nevezték ki.
1936 és 1938 között a torinói politechnikai intézet Ipari Kémiai Intézetének rendes professzora és igazgatója lett. 1938-ban a Politecnico di Milano Egyetem vegyészmérnöki tanszékének vezetője lett, némileg ellentmondásos módon, amikor elődje, Mario Giacomo Levi a fasiszta Olaszországban bevezetett zsidóellenes faji törvények miatt kénytelen volt távozni.
Natta munkája a Politecnico di Milanóban vezetett Karl Ziegler korábbi munkájának továbbfejlesztéséhez és a Ziegler–Natta katalizátor kifejlesztéséhez. 1963-ban kémiai Nobel-díjat kapott Karl Zieglerrel a nagy polimerek kutatásáért.
Nattánál 1956-ban Parkinson-kórt diagnosztizáltak. 1963-ra állapota odáig fajult, hogy fia és négy kollégája segítségére volt szüksége, hogy elmondhassa beszédét a stockholmi Nobel-ünnepségen. Natta 76 évesen halt meg az olaszországi Bergamóban.
