Élete
Munkássága
Dag Hjalmar Agne Carl Hammarskjöld párton kívüli svéd államtitkár volt a szociáldemokrata vezetésű kormányok alatt, és az Egyesült Nemzetek Szervezetének második főtitkára 1953-tól 1961-ben bekövetkezett haláláig. Nem sokkal halála után Nobel-békedíjat kapott.
Hammarskjöld tizenöt emberrel együtt meghalt egy repülőgép-balesetben Afrikában, amelynek okát még vizsgálják. Közvetítő akart lenni az újonnan függetlenné vált Kongóban az erőforrásokban gazdag, szakadár Katanga vidéke miatti konfliktusban.
Dag Hammarskjöld Hjalmar Hammarskjöld svéd miniszterelnök négy fia közül a legfiatalabb volt. A kiváló iskolai végzettség után Dag Hammarskjöld 1928-ig filozófiát, 1930-ig jogot és közgazdaságtant tanult.
Miután 1930-tól 1934-ig a Munkanélküli Bizottság titkáraként dolgozott, majd 1933-ban és 1934-ben Stockholmban előadást tartott, 1936 és 1945 között a svéd pénzügyminisztérium államtitkára volt. 1941 és 1949 között meghatalmazott miniszterként a Svéd Reichsbank Igazgatóságát vezette. Ez idő alatt 1947-ben és 1948-ban az OEEC alapító konferenciájának résztvevője volt, 1948-ban pedig a végrehajtó bizottság elnöki tisztét töltötte be. 1945 és 1950 között diplomáciai munkát is folytatott. 1949-ben a Külügyminisztérium helyettes államtitkára lett. 1951-ben külügyminiszter-helyettes volt. 1951-től 1953-ig a Pénzügyminisztériumot vezette.
1953. április 7-én Hammarskjöldot az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárává választották, és három nappal később hivatalosan is hivatalba lépett. 1957-ben az ENSZ Közgyűlése egyhangúlag kinevezte második ciklusra.
Hivatali idejének kezdetén Dag Hammarskjöldről azt hitték, hogy nem rendelkezik azzal a keménységgel, amely a nemzetközi katonai konfliktusok megoldásához szükséges. Ám amikor 1954-ben Pekingben kitartó tárgyalások során sikerült kiszabadítania az amerikai hadifoglyokat a koreai háborúból, a szkepticizmus tiszteletbe fordult. Az 1956-os szuezi válság idején sikerült 48 órán belül létrehoznia egy nemzetközi békefenntartó és rendőri erőt, 6000 katonát toboroznia minden kontinensről, és így csillapítani a konfliktust. 1956-ban is igyekezett fenntartani a békét Magyarországon a magyar felkelés idején. 1957-ben beválasztották az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiára.
Az 1960-as kongói polgárháború idején Hammarskjöld közvetítői megbízást kapott az ENSZ Biztonsági Tanácsától. A konfliktust befolyásoló számos főszereplő (Belgium, Franciaország, USA, Szovjetunió, Dél-Afrika, bányavállalatok stb.) miatt befolyása rendkívül korlátozott volt. Kongó egységét az el nem kötelezett államok segítségével igyekezett biztosítani. Tragédiának tekintette Patrice Lumumba kongói miniszterelnök meggyilkolását, aki röviddel halála előtt az ENSZ védelme alatt állt.
Dag Hammarskjöld 1961. szeptember 18-án éjjel halt meg ENSZ-repülőgépének megmagyarázhatatlan balesetében a Kongói Demokratikus Köztársaság és Észak-Rhodesia (ma Zambia) határán. A fedélzeten tartózkodó mind a 16 ember meghalt. Sokáig azt feltételezték, hogy az ok a hibás térképek és a pilóta 17 órás munka utáni fáradtsága volt. Kiu Eckstein beszámol egy beszélgetésről Kurt Werner Drews operatőrrel, aki találkozott egy pilótával, aki azt állította, hogy lelőtte a Dag Hammarskjöldot szállító gépet. Az ENSZ a következő évtizedekben több vizsgálatot is végzett, de egyértelmű bizonyítékokat nem tudtak felmutatni.
A Hammarskjöld Alapítvány 2013-as jelentése arra a következtetésre jutott, hogy további kutatásokra van szükség. 2014 decemberében az ENSZ Közgyűlése jóváhagyott egy független bizottságot, amelynek tagjait 2015 márciusában jelentették be, és amely 2015 júliusában jelentést tett közzé. A Hammarskjöld Trust és a Hammarskjöld Inquiry Trust 2016-os vizsgálatai alapján Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár új vizsgálóbizottság felállítását kérte. Ezt követte Svédország 2016 decemberében az Egyesült Nemzetek Közgyűléséhez intézett kérése, amelyet 56 ország támogatott.
2017 októberében tették közzé a vizsgálati jelentést, amelyben „valószínűnek” minősítették a „kívülről érkező támadást vagy fenyegetést”. A katangai lázadókat gyanúsították. A 2019-ben bemutatott Cold Case Hammarskjöld című dokumentumfilm azt sugallja, hogy Jan van Risseghem belga-brit vadászpilóta, a katangai lázadók megbízásából zsoldos lelőtte Hammarskjöld gépét. A dokumentumfilmben Jan van Risseghem barátja beszámol arról, hogy halála előtt bevallotta, hogy lelőtte Hammarskjöld gépét. Úgy hajtotta végre a parancsot, hogy nem tudta a célpontok kilétét. Azt is gyanítják, hogy a lövöldözés célzott volt, valószínűleg a CIA és az MI5 jóváhagyásával. A belga pilóta ENSZ-csapatok elleni támadásai akkoriban ismertek voltak. Hammarskjöld ezért légi támogatást kért, amit Nagy-Britannia és az USA elutasított. Ehelyett mindkét ország biztosította, hogy a belga vadászpilóta nem repül aznap – ez szinte biztosan hamis ígéret volt.
Hammarskjöld naplót hagyott hátra Vägmärken (Útjelek). Halála után jelent meg, és nagy figyelmet kapott.
1961-ben Hammarskjöld posztumusz Nobel-békedíjat kapott. 1972-ig kitüntetésben részesülhetett az elhunyt, aki a január végi jelölés napján még életben volt. A szabályozást később megváltoztatták, hogy megakadályozzák az elhunyt személyek gyakori kitüntetését. Most már csak posztumusz adható át a díj, ha a kitüntetett az október eleji bejelentést követően meghal.
