Élete
Munkássága
Sir Arthur John Evans brit régész a bronzkori égei civilizációt tanulmányozta. Leghíresebb arról, hogy feltárta Knósszosz palotáját a görög Kréta szigetén. Az ott és a Földközi-tenger keleti részén talált építmények és leletek alapján Evans úgy találta, hogy meg kell különböztetnie a minószi civilizációt a mükénéi Görögországtól. Evans volt az első, aki meghatározta a Lineáris A és Lineáris B krétai írásokat, valamint egy korábbi képírást.
A Heinrich Schliemann által felfedezett Trója iránti lelkesedéssel és Arthur Milchhoefer bronzkori civilizáció elméletétől ihletett Evans 1894 márciusában Krétára utazott, és Candiából felfedezte a sziget belsejét, például az Ida-hegységet, a Dikti-hegységet és a déli részét. a Messara-síkságról. Több mint húsz ősi városról szerzett ismereteket, és szerzett minószi tárgyakat, például pecséteköveket, drágaköveket és krétai hieroglifák öntvényeit a helyi emberektől.
1895 és 1900 között Evans a Irákliotól (Heraklion) délre fekvő Kephala dombon vásárolt földet, amelyen szerinte Knósszosz romjai találhatók, amelyet már Homéroszként említettek. Ott már előkerültek festett stukkótöredékek, kerámiaszilánkok, aranygyűrű és egy steatitedény. A krétai Minos Kalokairinos Evans előtt nagy agyaghordókat tárt fel a Kephala-hegy kőfalai között, William J. Stillman amerikai újságíró pedig régi kőfaragásnyomokra bukkant ott. 1900. március 23-án Evans ásatásokat kezdett, saját költségén 30, majd 100 munkást vett fel. A férfiak egy csodálatos palotát tártak fel számos freskóval, amelyet Evans a mitikus Minosz királynak tulajdonított. Evans később a romok egyes részeit épületekké „rekonstruáltatta” (vagyis az általa „eredetinek” tartott kiegészítésekkel formálta meg), ami már akkoriban is sok kritikát váltott ki.
Evans 1903-ban Londonban kiállított knósszoszi leleteket, és ezért elismerték. 1911-ben V. György brit király lovaggá ütötte. 1935-ig Evans irányította az ásatásokat Krétán. Ugyanebben az évben fejezte be felfedezéseiről szóló hatrészes tudományos munkáját.
Nem sokkal 90. születésnapja után 1941-ben halt meg.
Makkay János szerint Evans, aki a Balkán nagy csodálója volt, munkálkodása nagyban hozzájárult Magyarország megcsonkításához. Térképet készített a Balkán-bizottság számára és segítette őket. Ha rajta múlott volna, akkor Szegedet és Pécset is a délszlávoknak adta volna. Nyíltan kiállt a szláv nacionalizmus mellett. Találkozott Masarykkal és Benešsel is. Ők kifejezetten örültek, hogy egy híres régész kiáll mellettük Magyarország feldarabolását illetően. Ő győzte meg Balfour angol külügyminisztert, hogy támogassa a szláv politikai vezetők követeléseit.
