Élete
Munkássága
António Caetano de Abreu Freire Egas Moniz, más néven Egas Moniz, született António Caetano de Abreu Freire de Resende, portugál neurológus és politikus. 1927-ben elsőként mutatta be élőn az agyi ereket kontrasztanyaggal feltöltött röntgen segítségével, 1935/1936-ban leukotómiákkal (mentális zavarok kezelésére szolgáló agyműtétekkel) kezdett foglalkozni, amellyel megalapította a pszichosebészetet. 1949-ben Walter Rudolf Hess-el megosztva megkapta a Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj „a prefrontális leukotómia terápiás bevezetéséért”.
António Caetono de Abreu, aki később a portugál szabadságharcos, Egas Moniz de Ribadouro nevét vette fel, 1894-től 1899-ig a Coimbrai Egyetemen tanult orvostudományt, ahol 1901-ben doktorált, majd 1902-ben habilitált.
1909 és 1944 között Moniz a Lisszaboni Egyetem professzora volt. 1917-ben Portugália spanyolországi nagykövete volt. 1918 és 1919 között portugál külügyminiszter volt, és a párizsi békekonferencia portugál delegációját vezette.
1927/1928-ban számos állatkísérlet kudarca után kifejlesztette élő emberek agyi ereinek angiográfiáját (arteriográfiájaként). Ennek érdekében röntgenkontrasztanyagot fecskendezett a páciens vérébe a nyaki artérián, majd 1931-ben az artérián a hónaljban is, hogy azután „lefényképezze” az agyat és a képek alapján daganatokat találjon. 1940-ben a Springer Verlag kiadónál jelent meg Agyi arteriográfia és phlebográfia című könyve. Moniz és munkatársai 1936-ban elvégezték a jobb kamra és a pulmonalis artériák angiokardiográfiás vizualizációját is (ahogy ezt Pierre Louis Jules Marie Ameuille is gyakorolta 1936-ban).
Moniz volt a modern pszichosebészet megalapítója, és barátja volt Otfried Foerster idegsebész neurológusnak. 1935-ben Moniz John Farquhar Fulton közreműködésével elvégezte az első (frontális) lobotómiát („leukotómiát”) egy gyógyíthatatlan agykárosodásban szenvedő betegen. Az agy elülső régiójában az idegpályák elszakadnak. David Ferrier (1876) csimpánzokkal végzett kísérletei és saját megfigyelései alapján Moniz arra a következtetésre jutott, hogy a szorongásos pszichózisok, a depressziós és egyéb pszichotikus állapotok befolyásolhatók a homloklebeny célzott kikapcsolásával. A vitatott eljárás állítólag meggyógyíthatja a betegeket téveszméikből, de helyrehozhatatlanul megváltoztathatja személyiségüket is. Egyes érintett betegek egész életükre ellátásra szorultak, elbutultak, kataton állapotba kerültek. A sebészeti tapasztalatok hiánya ellenére (főleg női) betegeken végzett ilyen eljárásokat a beleegyezésük nélkül (Rosemary Kennedy esete).
1939. március 14-én Monizt az egyik páciense lelőtte, és onnantól kezdve tolószéket használt. 1955-ben halt meg családi gazdaságában, 81 évesen.
