Élete
Munkássága
William Cuthbert Faulkner amerikai író volt. 1949-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat „erőteljes és művészileg páratlan életművéért, amellyel a modern amerikai regényirodalom kincsesházát gyarapította”.
Összetett életműve egyebek mellett tükrözi „a dél szellemi és kulturális bukását, valamint a gátlástalan szociális hegymászók növekvő befolyását a polgárháború után”, valamint a korábban tisztelt déli családok hanyatlását, valamint a fehér és a fekete lakosok közötti ellentéteket. A legtöbb regénye és novellája a kitalált Yoknapatawpha megyében játszódik, amelyet igazi otthona, Lafayette megye ihletett. Faulknert irodalmilag az egyetemes szimbolizmus és az olyan kifinomult narratív technikák különböztetik meg, mint a tudatfolyam, amelyet olyan európai regényíróktól vett át, mint James Joyce, Marcel Proust és Virginia Woolf, és önállóan dolgozott fel.
Faulkner csak az irodalmi Nobel-díjjal érte el a pénzügyi függetlenséget és az általános hírnevet. 1951-ben (William Faulkner összegyűjtött történeteiért) és 1955-ben (Példabeszéd (A Fable)) National Book Award-díjat kapott, 1955-ben pedig Pulitzer-díjat (Példabeszéd (A Fable)), 1963-ban pedig posztumusz (Zsiványok (The Reivers)). Kétszer is O. Henry-díjjal jutalmazták novelláért, 1939-ben (Gyújtogató (Barn Burning)) és 1949-ben (A Courtship).
Első könyve, a The Marble Faun című verses gyűjtemény 1924-ben jelent meg. 1925-ben néhány hónapig New Orleansban élt, és ott találkozott Sherwood Anderson íróval, aki arra ösztönözte, hogy írjon vidéki szülőföldjéről. Első regényét, a Katonák fizetését, amely a háborús eseményekről szól, 1925 májusában fejezte be. Faulkner rövidebb műveit rendszeresen publikálták egy New Orleans-i folyóiratban, majd New Orleans címmel könyv formájában is megjelentették. Ugyanebben az évben barátjával, William Sprattlinggel együtt befejezte munkáját a Sherwood Anderson és más híres kreolok című könyvén. A könyv 41 művészt ábrázol, köztük Faulknert és magát Sprattlinget.Mivel a könyv Anderson írói stílusát parodizálja, Anderson ezután megszakította barátságát Faulknerrel.
1925 júliusában Faulkner és Sprattling egy teherhajón utazott Olaszországba. Innen Faulkner Svájcon keresztül Franciaországba utazott, ahol hosszú ideig Párizsban tartózkodott. 1925 decemberében tért vissza az Egyesült Királyságból az Egyesült Államokba. Következő művét leggyengébb regényének tekintik: 1927-ben adták ki a Mosquitoes-t, amelyben ismét művészek szerepelnek. 1927 szeptemberében Faulkner befejezte első regényét, amely Yoknapatawpha megyében, Lafayette megye költői kikapcsolódásában játszódik. 1929-ben jelent meg erősen lerövidített változatban Sartoris címmel. A hosszú változat csak 1973-ban jelent meg Flags in the Dust címmel. A középpontban két háborúból visszatérő ember áll, valamint a bűntudat, az erkölcs és a múlt témái.
1928-tól kezdődően Faulkner négy éven belül megírta négy legismertebb regényét és számos novelláját. Ennek az időszaknak a regényei és szinte az összes novellája Yoknapatawpha megyében játszódik. 1928 végén Faulkner befejezte a The Sound and the Fury című munkáját. Ez a James Joyce által befolyásolt regény 1929-ben jelent meg a New York-i Cape & Smith kiadónál. A kritika többnyire pozitív volt, de a kezdeti, 1000 példányos példányszámot csak másfél év után adták el.
Az As I Lay Dying című könyvét, amely egy családról szól, aki egy mississippi árvíz idején holttestet szállított mindössze hét hét alatt írta meg. A regényt 1930-ban adták ki. Az olyan novellákból származó bevételek, mint az Egy rózsa Emilynek, lehetővé tették Faulkneréknek, hogy megvásárolják az oxfordi Rowan Oak házat, amelyet Faulkner haláláig megtartott. 1929 májusában Faulkner elkészítette a Sanctuary című regény első változatát. A könyv 1931-ben jelent meg, és a nők szexualitásával és erkölcsi hanyatlásával foglalkozik. A könyv, amely akkoriban meglehetősen leleplező volt, és pulp fiction stílusban íródott, sikeres volt, és híressé tette Faulknert az Egyesült Királyságban és Franciaországban.
1932-ben szerződést írt alá a Metro-Goldwyn-Mayerrel, és attól kezdve forgatókönyveket írt a hollywoodi filmipar számára. A forgatókönyvek mellett más regényeket is írt. 1934-ben kezdett dolgozni az Absalom, Absalom! című regényen, amely 1936-ban jelent meg. 1935-ben jelent meg a Pylon című regény, amely repülőtéri környezetben játszódik, és témája egy szerelmi háromszög. A Pylon volt Faulkner első regénye, amelyet a Random House adott ki, amely az összes többi könyvét is megjelentette. 1938-ban jelent meg A legyőzhetetlen, hat történetből álló ciklus, amely nagy sikert aratott. Ebben Faulkner egy fehér fiú és fekete barátja élményeit meséli el. A következő évben megjelent a Wild Palms – The Old Man című kettős regény. 1940-ben jelent meg A Hamlet (Tanyán), a „felkapott” Snopes-ról szóló trilógia első kötete. A többi rész csak 1957-ben és 1959-ben jelent meg, a The Town és a The Mansion. Faulkner ekkor Hollywoodban élt. Többek között ő írta a forgatókönyvet Raymond Chandler The Big Sleep és Ernest Hemingway To Have and Have Not című filmadaptációihoz, mindkettőt Howard Hawks rendezte.
1942-ben Faulkner kiadta a Eredj, Mózes (Go Down, Moses) című novelláskötetét, amely hét összefüggő történetből állt, amelyek egy részét újraírták. De még mindig voltak anyagi gondjai. 1944-ben csak a Sanctuary (Szentély) volt elérhető az Egyesült Államokban. Faulkner az amerikai hadsereghez jelentkezett, hogy harcoljon a második világháborúban, de elutasították. 1946-ban jelent meg a Portable Faulkner, amely a korábban megjelent művekből készült összeállítás. Csak 1948-ban jelent meg újabb könyve, a Betolakodó a porban című regénye. Ez sikeres volt, és röviddel a bemutató után a filmet Faulkner szülővárosában, Oxfordban forgatták. A forgatócsoport munkája nagyban hozzájárult oxfordi népszerűségéhez – Faulknert korábban sokan elutasították délen a könyvei miatt.
1949-ben Faulkner volt az irodalmi Nobel-díj favoritja, de a zsűritagok blokkoló kisebbsége ellene szavazott, így a díjat egyelőre nem ítélték oda. A következő évben Faulkner egyhangú szavazással 1949-re visszamenőleg megkapta a Nobel-díjat.
A Nobel-díjat követő években Faulkner kommunikatívabbá vált. Művei világosabb erkölcsi üzenetet mutattak. A drámaként megírt Rekviem egy apácának (Requiem for a Nun) a Szentély (Sanctuary) folytatása, és az emberi erkölcs a témája. A hosszú idő után 1953-ban elkészült mese francia katonákról szól az első világháborúban. A könyv 1954-ben jelent meg. 1957-ben és 1958-ban Faulkner íróként dolgozott a charlottesville-i Virginia Egyetemen, ahol lánya is élt. Utolsó regényét, a Zsiványokat (The Reivers) mindössze néhány hét alatt írta meg 1961-ben.
1962. június 17-én Faulkner lovaglás közben elesett. Július 5-én egy klinikára szállították, ahol másnap szívinfarktusban halt meg, amelyet a lovasbaleset következtében kialakult trombózisnak tulajdonítottak. Az oxfordi Szent Péter temetőben temették el.
