Lékai László (1940-ig Lung László) (Zalalövő, 1910. március 12. – Esztergom, 1986. június 30.) esztergomi érsek, prímás, bíboros. Személye és egyházvezetői tevékenysége, a kommunista állam felé tett „kis lépések” politikája ma is megosztja a közvéleményt. Mindemellett művelt, jó humorú embernek tartották.A vallás tiszteletét családi hátterében hordozta: édesapja mélyen vallásos katolikus sváb iparos (fazekas és kályhakészítő[) volt, és édesanyja is hithű katolikus családból származott, akik a ma Burgenlandhoz tartozó Répcebónyán éltek. Nevét 1940-ben változtatta Lékaira.Gimnáziumba Nagykanizsán, majd a piaristákhoz járt Veszprémbe. Papnövendéknek jelentkezett a Veszprémi egyházmegyébe, és 1928-tól a Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke volt Rómában, ott is szentelték pappá 1934. október 28-án. Tíz idegen nyelvet beszélt. Tanulmányai végén teológiai doktori címet szerzett 1936-ban. Évfolyamtársai voltak dr. Hosszú László nagyváradi ordinárius és dr. Ópalotai János székesegyházi kanonok, címzetes apát Nagyváradról.Első szolgálati helye Ukk volt, majd a veszprémi Davidicum fiúnevelő intézetbe került tanulmányi elöljárónak (prefektusnak). 1937-től a veszprémi szeminárium prefektusa és tanára. 1944-ben püspöki tanácsos lett, 1944 és 1948 között püspöki titkár Veszprémben; 1944–1945-ben püspökével, Mindszenty Józseffel együtt volt a sopronkőhidai fegyházban, emiatt később az állami szervek „reakciósként” tartották számon.1945-től Bánáss László püspök titkára, 1948-tól balatonlellei esperes-plébános, emellett 1956–1957-ben megbízott püspöki irodaigazgató volt. 1959-ben elhelyezték Balatonlelléről; előbb Zalaszentiváni, majd 1969-től badacsonytomaji plébános lett.
