Hont-Pázmány nembeli panaszi Pázmány Péter Nagyváradon született 1570. október 4-én.
Esztergom érseke, bíboros, a magyar katolikus megújulás vezető alakja egyben jezsuita szerzetes és egyházi író.
Pázmány volt a lelki motorja a magyarországi katolikus megújulásnak. Irodalmian megformált prédikációival és a sajtó hasábjain folytatott hitvitái tudományosságával a számtalan győzelmet aratott a protestantizmus fölötti. Kitűnő szónoki képességeivel sokakat vezetett vissza az elhagyott egyházba a protestantizmusból.
1603 és 1612 között kilenc megjelent polemikus munkái a katolikus egyház történetének, tanításának és szertartásainak pontjait elemzik, amelyeket a protestánsok leginkább támadtak. Az Igazságra vezérlő Kalauz 1613-ban jelent meg, mely tárgyalja a katolikus vallás főbb igazságait, a katolikus vallás melletti érveit. A magyar katolikus egyház fejeként, minden megengedett eszközzel igyekezett a protestantizmus terjeszkedésének útját állni. Munkája eredményeként visszatérített főrangú családok között szerepelnek az Erdődyek, Draskovichok, Pálffyak, Hallerek, Kornisok, Bosnyákok, Koháryak. Sikeresen vezette vissza az egyházba Zrínyi Györgyöt, Bethlen Gábor özvegyét, Brandenburgi Katalint és Rákóczi György fejedelem testvérét, Rákóczi Pált.
Pozsonyban, 1637. március 19-én hunyt el.
