Hitler 1937. november 5-én a birodalmi kancellárián mondott beszédében ismertette a Hossbach-protokoll, németül Hoßbach-Niederschrift tervet. Ez volt a Mein Kampf második lépcsőjeként meghatározott Németország külpolitikai akcióterv.
A találkozón a külügyminiszter, a német haderő, Wehrmacht legfontosabb irányítói és a külügyminiszter vettek részt, ahol a német „élettér” megvalósításának szükségességét támasztották alá. Hitler élettérre vonatkozó korábbi elképzeléseihez képest a lényegi különbséget az jelentette, hogy konkrét időkeretekben beszélt: 1943-1945-ben határozta meg a német területi kérdés megoldásának végső határidejét.
A Hossbach-protokoll erőszakos terjeszkedési külpolitikát ír elő. A német területek növelése elengedhetetlenül szükséges. Ennek oka, hogy jelenlegi területén Németország nem tud önellátóan gondoskodni magáról, de az sem megengedhető, hogy a német gazdaság a külkereskedelemtől függjön. A Hossbach-protokoll konkrétan kijelölte Ausztria és Csehszlovákia Németországhoz csatolását. Célul tűzte ki Németország bolsevizmus elleni harcát, valamint Angliával és Franciaországgal szembeni fellépését.
Lengyelországot és a Szovjetuniót, a Kelet- és Dél-Európai területeket nem tekintette a második világháború tervének tekinteni alárendelt szerepüknél fogva. Nagy-Britanniával való egyeztetést tekintette célnak a befolyási övezetek tekintetében. Elképzelései szerint ezzel Franciaország visszatartható lenne a háborúba való belépéstől.
Hitler a Hossbach-protokoll ismertetésével ki akarta kideríteni a német intézményvezetők reagálását elképzeléseire és azok megvalósítására.
Hitlert és a nemzeti szocialista Németországot terheli a a felelősség a második világháború kirobbantásáért, de a szövetségesek politikája is nagymértékben hozzájárult.
