Áldozatok száma
több mint 30
Helyszín
Budapest
Dátum
1903. augusztus 24.

1903. augusztus 24-én este tűzvész martalékává vált a budapesti Párisi Áruház. A Kerepesi út közepén állt a négyemeletes épület, amelyben a Goldberger testvérek működtették áruházukat, ahol mindent meg lehetett vásárolni. Az eladótér egy óriási bazárként működött. Az emeleten magánlakások is voltak és szerencsére az ott lakók többsége nyaralt vagy távol volt a szerencsétlenség idején.

Este 7 óra körül az áruház 250 alkalmazottjából mintegy 150 tartózkodott a boltban, rajtuk kívül nagyjából 25 vevő volt még az üzletben. Az egyik ott dolgozó, Pollitzer Mór vette észre, hogy a Kerepesi úti oldalon, a főkapu melletti kirakatból lángok csapnak fel. Ő értesítette a többieket a tűzről.

A bent tartózkodók rohantak le a földszintre és ahelyett, hogy az oltással foglalkoztak volna, a drágább dolgokat próbálták meg kimenekíteni. A tűz rohamosan terjedt, mert az áruház tele volt gyúlékony termékekkel. Az emberek a Klauzál utcai kijáraton tudtak csak menekülni, mert a Kerepesi úti bejárat már teljesen lángokban állt.

Este 7 óra 10 perckor ékezett meg az első tűzoltóautó 15 emberrel. Ekkor már teljesen lángokban állt a földszint és az első emelet. A fenti lakásokból már nem tudtak kimenekülni az emberek és így bent ragadtak az épületben. A tűz már elállta a lefelé vezető egyetlen, alig két méter széles utat. Az alkalmazottak elfelejtették értesíteni őket a katasztrófáról. Bár ekkor még ki tudtak volna ugrani az ablakokon, de a tűzoltók nem hoztak magukkal ponyvát, mert csak kirakattűzhöz hívták őket.

17:30-kor érkezett meg a többi tűzoltóautó és katonákat is kivezényeltek a helyszínre. A katonák kordont vontak az épület köré és a tűzoltók elkezdték az oltást. Ekkorra a már a második emelet is égett, ezért az ott lakók feljebb kényszerültek menekülni. Egy részük a padlásra menekült, ahol volt egy vasajtó, amely a szomszéd házba vezetett. A kulcs viszont nem volt meg. Próbálták feltörni az ajtót, de nem ment. Már az egész épület lángokban állt. Ekkor a bent rekedt emberek már nem láttak más kiutat, mint kiugrani a lángoló épületből. De a harmadik-negyedik emeletről való ugrás halálos volt, főleg mert a tűzoltóknál nem volt ponyva. Az embereket viszont ez már nem érdekelte és a tűzhaláltól való félelmükben kivetették magukat az utcára.

Először egy fiatal pár jelent meg az ablakban és összeölelkezve kiugrottak, majd a járdára zuhanva meghaltak. Ekkor a tűzoltóság szerzett egy keskeny ponyvát a közelben lévő Népszínházból, amit kifeszítettek és erre először egy fiatalember ugrott, aki gyorsan kipattant a ponyvából és zokogva elrohant. Ezután a tömeg skandálni kezdte, hogy: Leugrani! Leugrani! Ezután többen egyszerre próbáltak leugrani. De mivel csak egy keskeny ponyva állt rendelkezésre, ezért szinte mindenki meghalt, aki kiugrott.

Az épület még hajnalban is égett, teljesen elpusztult. Az áldozatok pontos száma nem ismert, de az biztos, hogy több mint 30 ember lelte ott halálát. Az áldozatok nagy része nem a tűzben halt meg, hanem miután kiugrottak az ablakon.

A tüzet az egyik kirakatban lévő lámpa vezetéke okozta, amely szabálytalanul volt bekötve és körbe volt rakva gyúlékony termékekkel: amikor este 7 órakor bekapcsolták a kirakat világítását, rövidzárlat keletkezett és kigyulladt áru.

A Vasárnapi újság 1903. augusztus 30-i számában így írtak:

“Fájdalmas részvéttel tölt el mindenkit az a nagy szerencsétlenség, melyet augusztus 24-én a főváros egyik legnagyobb üzleti épületében kitört tűzvész okozott, s amelynek több emberélet is áldozatul esett. Kigyúlt egy nagy négyemeletes bérház, mely “Párisi Áruház” néven volt ismeretes a Kerepesi-úton. Az áruház a pinczétől a második emeletig elfoglalta áruival a hatalmas épület nagy részét, sőt kibérelte a szomszédos házak egy részét is, azok falát áttörte és ott szintén bolti helyiségeket tartott. Az udvart üvegtetővel látta el s ott is állt a vásár. Augusztus 24-én kevéssel esti hét óra előtt a gépész az üzlet kirakatainak kivilágítására szolgáló készüléken indította meg az áramot s ekkor támadt a tűz, még eddig nem tudni, “rövid zárlat” vagy egyéb ok következtében-e. A lángok hallatlan gyorsasággal terjedtek.”

Egy másik lap, A magyar székesfőváros, már a tűzvész tanulságait vonta le:

“Kell, hogy érjen az építkezési slendriánság és öntudatra ébredjen a hatósági lelkiismeret. Kell továbbá, hogy a fővárosi tűzoltóság úgy vezetésében, mint felszerelésében föladatának magaslatára emeltessék.”

“Mi emlékünkbe véstük a főpolgármester ünnepélyes ígéretét, melyet az aug. 28-i rendkívüli közgyűlésen tett, hogy „kivétel és kímélet nélkül mindenki el fogja venni büntetését, akinek cselekménye, mulasztása, hanyagsága, felületessége vagy tudatlansága e gyászos esemény bekövetkezését lehetővé tette.” Ez az ígéret nem maradhat puszta frázis. Az egész világ előtt blamálva lennénk, ha a vizsgálat negatív eredménnyel végződik”

“A fővárosi 7-es bizottság a helyszíni szemlénél – amelyen a bizottság tagjain kívül más szakértők is részt vettek – különféle jelenségeket tapasztalt az építkezésnél. Kiviláglott az a számtalan hiány, ami miatt annyi emberéletnek kellett áldozatul esnie. A fő ok magában az építkezésben, másrészt pedig a tűzoltó vezetőség tehetetlenségében keresendő”

“A szakértőknek egybehangzó véleménye az, hogy a lakók csak azért szenvedtek tűzhalált, mert a kapualj elzáró fala hiányzott. Ha ott az építkezési szabályrendelet szerint jártak volna el, s a falat felállították volna, úgy a kapu aljában fölállított portálék égését igen könnyen el lehetett volna fojtani s így a kapun keresztül még a fojtó füst daczára is, mely a tűznél támad, megmenekülhetett volna mindenki. Tehát a legnagyobb vétkes mulasztás a kapu-aljánál meg nem épített falnál volt”

Goldberger Sámuel és Henrik nem voltak az áruházban. Goldberger Sámuel újranyitotta áruházát az Andrássy út 39. szám alatt 1911-ben.

Előző cikkA Pinatubo kitörése
Következő cikkÍgy történt az MS Estonia katasztrófája

Hozzászólok a cikkhez

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét