A 21. század felvilágosult társadalmában már kevesebben tartanak a természetfölötti erőktől, de a törött tükör valahogy máig a legelterjedtebb babonák között szerepel.
Az ókorban a kézművesek polírozták ki a fémfelületeket annyira, hogy azt “tükörként” lehessen használni. Akkoriban persze kevésbé foglalkoztak saját kinézetükkel az emberek, leginkább a tehetősebb családok, uralkodók tartottak igényt ilyesfajta tárgyakra. A ma ismert tükör alapja csak a 14. században vált világszerte ismerté.
A római kézművesek is tisztelettel által a munkájukhoz, hiszen úgy tartották, az ember lelkét figyelik ezen keresztül az istenek. Nem csoda, ha később a tükör megrongálása is egyenlővé vált az istenekkel szembeni tiszteletlenséggel. Ezek után sokan tartottak attól, hogy túlvilági haragjuk lesújt rájuk.
A középkorban már elterjedtebbé vált a tükör, illetve a megmunkált, kézzel készített keret hozzá. Igazán előkelő részévé vált a házaknak, melyek meglehetősen drágák voltak. Sokan úgy számolták, hogy az áruk megegyezett egy szolgáló hétéves bérével. Talán csak ezzel akarták ijesztgetni őket, illetve óvatosságra inteni, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak rájuk, de tény, igazi tragédiának számított egy összetört tükör. Nem utolsó sorban a törés hangja is összeszorítja az ember gyomrát ha váratlanul történik, így jogosan tartanak ettől napjainkba is.
