Az 1912-es stockholmi olimpián egy japán maratoni futó, Shizo Kanakuri (1891–1983) otthagyta a versenyt és hazatért Japánba anélkül, hogy értesítette volna a szervezőket. Tette annak fényében érthető, hogy 18 napos kalandos utazás után ért a svéd fővárosba, így nem nem igazán számított esélyesnek, sőt, a szokatlan hőség, valamint az, hogy futás közben nem ivott, azt eredményezte, hogy a táv felénél elájult. Pár napig egy svéd család fogadta otthonába, ahol végül annyira megerősödött, hogy – szégyenében – hazautazott.
Svédországban 50 éven át eltűnt személyként tartották nyilván, a svéd állami televízió azonban 1966-ban felkereste a hazájában az évek során elismert szakemberré váló egykori futót, egyben felajánlották számára, hogy – ha akarja, akkor – fejezze be a versenyt. A sportoló élt a lehetőséggel, így végül 54 év, 8 hónap, 6 nap, 5 óra, 32 perc és 20 másodperc alatt teljesítette a távot. Bár a világ „legrosszabb” idejével sikerült legyűrnie a kicsivel több mint 42 kilométert, hazájában a maratonfutás legendájaként tisztelik Shizo Kanaukorit.
