Élete
Munkássága
Sir Robert Robinson brit szerves kémikus volt. 1947-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat „a biológiailag fontos növényi anyagok, elsősorban az alkaloidok vizsgálatáért”.
Robinson kémiát tanult a Manchester Egyetemen, ahol 1906-ban szerzett bachelor fokozatot, majd 1910-ben doktorált (D.Sc.) William Henry Perkin junior irányítása alatt. 1912-ben a Sydney-i Egyetem szerves kémia professzora lett, 1915-től pedig a Liverpooli Egyetem professzora. 1920-ban a British Dyestuffs Corporation kutatási igazgatója lett. 1921-ben a St. Andrews Egyetem, 1922-ben a Manchesteri Egyetem professzora lett. 1928-ban a Londoni Egyetemre ment, majd 1930-tól Waynflete kémiaprofesszor volt az Oxfordi Egyetemen, ahol karrierje hátralévő részében maradt. 1955-től a Magdalene College professzor emeritusa és tiszteletbeli tagja. 1955-ben a Shell Chemical Company igazgatója lett, és tudományos tanácsadója volt.
Robinson számos állami bizottságban dolgozott, például Nagy-Britannia megbízottjaként az első UNESCO-konferencián 1947-ben.
1920-ban Robinsont a Royal Society tagjává választották, amely 1930-ban Davy-éremmel, 1932-ben Royal Medal-dal, 1942-ben pedig Copley-éremmel tüntette ki. 1945 és 1950 között a Royal Society elnöke volt. 1939-ben lovaggá ütötték. 1949-ben Érdemrend kitüntetést kapott. Többszörös díszdoktora és a Becsületlégió lovagja volt Franciaországban. Megkapta a Longstaff-, Faraday- és Flintoff-érmeket a Chemical Society-től, a US Medal of Freedom-érmet és a Franklin-érmet a Franklin Intézettől. Számos külföldi akadémia tagja is volt.
1939-től 1941-ig a Királyi Kémiai Intézet munkatársa és a Chemical Society elnöke volt, amelynek kétévente, 1962-ben bemutatott Robinson-előadásait róla nevezték el. 1958-ban a Vegyipari Társaság, 1955-ben pedig a British Association for the Advancement of Science elnöke lett.
Tiszteletére nevezték el a Royal Society of Chemistry Robert Robinson Szerves Kémiai Díját. 1941-ben megkapta az első Paracelsus-érmet a Swiss Chemical Society-től.
Robinson ismert a természetes termékek szerkezetének feltárásáról a szerves kémiában, valamint szintéziseiről és jelentős mértékben hozzájárult a szerves vegyületek elektronelméletéhez.
Az 1920-as években tisztázta a növényi pigmentek, például az antocianinok és az alkaloidok, mint a morfin, papaverin, narkotin, sztrichnin és brucin szerkezetét.
A szerves kémia különböző reakciói viselik a nevét: a policiklusos vegyületek Robinson annulációja, az oxazolok Robinson-Gabriel szintézise és a tropinon Robinson-Schöpf szintézise, az Allan-Robinson reakció (flavonok vagy izoflavonok előállítása hidrogén-karbonil-hidroxi-hidroxi-aril-keton kondenzációjával aromás karbonsavak anhidridjeivel) és még sokan mások. Számos szteroid (koleszterin, kortizon, epi-androszteron) teljes szintézisét érte el. Csoportja, amelyben tanítványa, John W. Cornforth is helyet kapott, 1951-ben érte el az első nem-aromás szteroid teljes szintézisét (epi-androszteron és más, belőle származó szteroidok) (versenyben és nagyjából egyidőben Robert B. Woodwarddal az USA-ban). A második világháború alatt egy penicillin szintézis csoportot vezetett Oxfordban.
