Élete
Munkássága
Jean Baptiste Perrin francia fizikus volt, 1926-ban fizikai Nobel-díjjal tüntették ki „az anyag diszkontinuus felépítésével kapcsolatos munkásságáért, kivált a szedimentációs egyensúly felfedezéséért”.
A párizsi École Normale Supérieure-ben, az elit grande école-ban járt. 1894–97 között lett az iskola asszisztense, amikor elkezdte a katód- és röntgensugarak tanulmányozását. 1897-ben elnyerte a docteur ès sciences fokozatot. Ugyanebben az évben a párizsi Sorbonne-on fizikai kémia oktatóvá nevezték ki. 1910-ben lett az egyetem professzora, ezt a posztot Franciaország második világháborúban történt német megszállásáig töltötte be.
1895-ben Perrin kimutatta, hogy a katódsugarak negatív elektromos töltésűek a természetben. Számos módszerrel meghatározta Avogadro számát (ma Avogadro-állandóként ismert). A napenergiát a hidrogén termonukleáris reakcióival magyarázta.
Miután Albert Einstein közzétette (1905) elméleti magyarázatát a Brown-mozgásról az atomokban, Perrin kísérleti munkát végzett, hogy tesztelje és igazolja Einstein jóslatait, ezzel rendezve a John Dalton atomelméletével kapcsolatos évszázados vitát. Perrin 1926-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat ezért és más, az anyag nem folytonos szerkezetével kapcsolatos munkáért, amelyek határozottan véget vetettek a molekulák fizikai valóságának kérdésével kapcsolatos hosszú küzdelemnek.
Perrin számos rangos kitüntetésben is részesült, köztük 1896-ban a Royal Society Joule-díját és a Francia Tudományos Akadémia La Caze-díját. 1911-ben és 1921-ben kétszer nevezték ki a brüsszeli Solvay-bizottság tagjává. Tagja volt a Londoni Királyi Társaságnak, valamint a belga, svéd, torinói, prágai, romániai és kínai Tudományos Akadémiának is. 1926-ban a Becsületlégió és a Léopold-rend (Belgium) parancsnoka lett.
1919-ben Perrin azt feltételezte, hogy a nukleáris reakciók biztosítják az energiaforrást a csillagokban. Felismerte, hogy a hélium atom tömege kisebb, mint négy hidrogénatomé, és hogy Einstein tömeg-energia egyenértékűsége azt sugallja, hogy a magfúzió elegendő energiát tud felszabadítani ahhoz, hogy a csillagok több milliárd évig ragyogjanak.
1927-ben André Job kémikussal és André Mayer fiziológussal együtt megalapította az Institut de Biologie Physico-Chimique-et. A finanszírozást Edmond James de Rothschild biztosította. 1937-ben Perrin megalapította Párizsban a Palais de la Découverte tudományos múzeumot. Perrint a Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (Centre National de la Recherche Scientifique (CNRS)) alapító atyjának tekintik.
1940 júniusában, amikor a németek megtámadták Franciaországot, Perrin a francia kormány egy részével Casablancába menekült a Massilia óceánjárón. 1941 decemberében az SS Excambion-al New Yorkba utaztak, december 23-án érkeztek meg.
Perrin a New York-i Mount Sinai Kórházban halt meg 1942. április 17-én, 71 évesen. A háború után, 1948-ban maradványait visszaszállították Franciaországba, és a Panthéonban temették el.
