Élete
Munkássága
Harold Clayton Urey amerikai kémikus volt. Fizikai nobel-díjat kapott 1934-ben „a nehézhidrogén felfedezéséért”.
Urey zoológiát tanult a Montana Egyetemen, majd 1923-ban doktorált kémiából a Kaliforniai Egyetemen, Berkeleyben. 1918-1919-ben a Barrett Chemical Company munkatársa, 1919-től 1921-ig a Montana Egyetemen, 1923-1924-ben a Koppenhágai Egyetemen kémiaoktató. 1924 és 1929 között a Johns Hopkins Egyetem kémia munkatársa volt. 1929-től a New York-i Columbia Egyetem docense, 1934-ben ott lett professzor, 1945-től 1958-ig a Chicagói Egyetemen, majd a San Diego-i Kaliforniai Egyetemen volt. 1970-től emeritus professzor volt.
1934-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat „a nehéz hidrogén”, a deutérium 1931-es felfedezéséért, amelyet Ferdinand Brickwedde fizikussal és George Murphy-vel együttműködve végeztek.
Az izotópok szétválasztása mellett Urey fő munkaterülete az atomspektrumok, valamint a molekulák spektruma és szerkezete volt. Ő a δ18O módszer feltalálója. Ez az izotópvizsgálat lehetővé teszi több millió éves fosszíliák hőmérsékleti rekonstrukcióját. A módszert ma is alkalmazzák proxyként a klimatológiában.
A második világháború alatt csapatával különböző kutatási projekteken dolgozott a Manhattan Project keretein belül, és ily módon hozzájárult az első atombomba kifejlesztéséhez. A legfontosabb a 235U és 238U szétválasztására szolgáló gázdiffúziós eljárás fejlesztése volt.
Urey érdeklődött a bolygók korai szakasza és az őslégkör iránt. Dolgozott az élet keletkezésének területén is. Eredményeit az 1952-ben megjelent The Planets: Their Origin and Development című könyvben foglalta össze.
A Miller-kísérletként ismert kísérletet néha Miller-Urey-kísérletnek is nevezik.
1928-ban az American Physical Society tagja lett. 1935 óta tagja a Nemzeti Tudományos Akadémiának és az Amerikai Filozófiai Társaságnak. 1938-ban beválasztották az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiára. 1947-ben a Royal Society külföldi tagjává választották. 1940-ben megkapta a Davy-érmet, 1946-ban a Royal Society of Chemistry Liversidge-díját, 1962-ben a J. Lawrence Smith-érmet és 1964-ben a National Medal of Science-t. A Nobel-díj mellett 1966-ban megkapta a Royal Astronomical Society aranyérmét. 1975-ben V. M. Goldschmidt-díjat kapott.
