Manapság a legtöbb boltban olyan teát veszünk le a polcról, ami filter formájában kapható, ez egyszerű, gyors és kényelmes, de vajon kinek vagy kiknek köszönhetjük ezt a kis apró segítséget a mindennapjainkban?
A teafilter történetében három szereplő vesz részt.
Az első szereplőnk Thomas Sullivan amerikai kereskedő, aki kis selyemzacskókba töltögette a tealeveleket, mintákat küldve a vásárlóknak, abból a célból, hogy fokozza a forgalmat. Sullivan termékénél, a vásárlók félreértelmezték a minta fogalmát és a kis tasakokat forró vízbe áztatták. Azért itt az is közrejátszott, hogy a teatojások ekkor kezdtek el elterjedni, amibe ugye szintén szárított tealeveleket teszünk.
Azt viszont érdemes tudni, hogy az ötlet nem Sullivané, hisz nála csak a véletlen műve volt, hogy a vásárlók ebben a formában használták a kis tasakokat. Két wisconsini nő már hét évvel Thomas Sullivan előtt rájött arra, hogy érdemesebb lenne, ha egy adagos tasakokban lehetne kapni a teákat, mivel akkoriban elég körülményes volt a teafőzés. Nagy adagokban készítették, teljesen kihasználni sem tudták a folyadék mennyiséget mivel a maradékot ki kellett önteni, mert a levelek szabadon úszkáltak az edényben és azt már elfogyazstani nem tudták. Pont emiatt, Roberta C. Lawson és Mary Molaren beadták a szabadalmukat még 1901-ben. A teát pamutzsákokba tették, amibe pont egy adag került, de sajnos nem ők gazdagodtak meg belőle, és nem az övék lett a dicsőség.
Mondhatjuk, hogy a teafilter feltalálása egy kicsit a véletlen műve, és azt is, hogy valóban kipattant valaki fejéből az ötlet, hogy a teafogyasztást kicsit könnyebbé tegye.
