Élete
Munkássága
Frederick Soddy egy radiokémiára szakosodott angol kémikus volt. 1921-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a radioaktív anyagok kémiájáról szerzett ismereteink bővítéséért, valamint az izotópok eredetének és természetének vizsgálatáért”.
Frederick Soddy a College of Walesben, Aberystwythben és az Oxfordi Egyetemen tanult kémiát. A montreali McGill Egyetemen (Kanada) végzett kutatásokat Rutherforddal, aki az α, β és γ sugarakat tanulmányozta. 1903-ban Sir William Ramsay-vel együtt bebizonyította, hogy a rádium alfa-bomlása során hélium képződik.
1904 és 1914 között a Glasgow-i Egyetemen tanított. Ez idő alatt sikerült kimutatnia, hogy a radioaktív elemek atomjai eltérő tömegűek, de azonos kémiai tulajdonságokkal rendelkezhetnek. 1913-ban megalkotta erre az izotóp kifejezést; később kiderült, hogy a stabil elemek is több izotópból állhatnak. 1914-ben Soddy az Aberdeeni Egyetemre ment, 1919-ben pedig vissza Oxfordba 1936-ig.
1922-ben róla nevezték el az újonnan felfedezett szoddit ásványt.
1908-ban Soddy nyilvános előadássorozatot tartott a radioaktivitás akkori ismeretanyagáról, amely könyv formájában is megjelent. Ez a könyv ihlette H.G. Wellst, hogy megírja The World Set Free című regényét.
1936-ban Frederick Soddy újra felfedezte Descartes tételét. Emiatt René Descartes köreit néha Soddy-köröknek is nevezik, talán azért, mert Soddy a The Kiss Precise című vers formájában publikálta a tétel változatát.
1910-től volt a Royal Society tagja. 1924-ben felvették az Orosz Tudományos Akadémia levelező tagjává. 1976-ban róla nevezték el a Soddy holdkrátert.
