Élete
Munkássága
Albert Abraham Michelson amerikai fizikus a fénysebesség méréséről és különösen a Michelson–Morley-kísérletről ismert. 1907-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat, így ő lett az első amerikai, aki elnyerte a tudományos Nobel-díjat. Ő volt a Case School of Applied Science (ma Case Western Reserve University) és a Chicagói Egyetem fizikai tanszékeinek alapítója és első vezetője.
Michelsonnak 1869-től négy évet töltött az Egyesült Államok Tengerészeti Akadémiáján. Az ott eltöltött évek alatt Michelson az optika, a hő, a klimatológia és a műszaki rajzok terén jeleskedett. Az 1873-as diploma megszerzése és a tengeren töltött két év után 1875-ben visszatért a Tengerészeti Akadémiára, hogy fizika és kémia oktatója legyen 1879-ig. 1879-ben a washingtoni Nautical Almanach Office-ban (az Egyesült Államok Tengerészeti Obszervatóriumának része) helyezkedett el. A következő évben szabadságot kapott, hogy Európában folytassa tanulmányait. Meglátogatta a berlini és a heidelbergi egyetemet, valamint a párizsi Collège de France-t és az École Polytechnique-et.
Michelsont lenyűgözték a tudományok, és különösen a fénysebesség mérésének problémája. Annapolisban 1877-ben végezte el első fénysebesség-kísérleteit egy osztálybemutató részeként. Kétéves európai tanulmányok után 1881-ben visszavonult a haditengerészettől. 1883-ban fizikaprofesszori állást fogadott el a Case School of Applied Science-ben az Ohio állambeli Clevelandben, és egy továbbfejlesztett interferométer kifejlesztésére összpontosított. 1887-ben ő és Edward Morley elvégezték a híres Michelson–Morley-kísérletet, amely nem talált bizonyítékot a világító éter létezésére. Később áttért a csillagászati interferométerek használatába a csillagok átmérőjének mérésére és a kettőscsillagok szétválásának mérésére.
1889-ben Michelson a massachusettsi worcesteri Clark Egyetem professzora lett, majd 1892-ben az újonnan szervezett Chicagói Egyetem professzorává és a fizika tanszék első vezetőjévé nevezték ki. 1902-ben az Amerikai Filozófiai Társaság tagjává választották.
1907-ben Michelsont az a megtiszteltetés érte, hogy az első amerikaiként kapott fizikai Nobel-díjat „precíziós optikai műszereiért, valamint az ezek segítségével végzett spektroszkópiai és metrológiai vizsgálatokért”. 1907-ben Copley-érmet, 1916-ban Henry Draper-érmet, 1923-ban pedig a Royal Astronomical Society aranyérmét is elnyerte. Róla neveztek el egy Holdon található krátert.
Az első világháború utolsó hónapjaiban tért vissza a katonai szolgálatba, mint a haditengerészeti tartalék parancsnoka, a hadászati hivatalnál szolgált. 1919 májusában a tartalék parancsnokává léptették elő, és rövid időre visszahívták a 9. haditengerészeti körzetbe, mielőtt 1921. szeptember 30-án elengedték a szolgálatból.
Michelson a kaliforniai Pasadenában halt meg, 78 évesen.
