Makovecz Imre építész 1935. november 20-án született Budapesten.
A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát. Megteremtette a magyar organikus építészetet, melynek lényege, hogy összeolvadjon a környezetével az épület, a táj része legyen.
Legfőképpen fa felhasználásával készültek az általa tervezett épületek, melyeknek hagyományőrző jegyei vannak. Elmondása szerint az épületeknek olyan hatást kell keltenie, mintha az alapja a földből nőtt volna ki és a teteje pedig az égből szállt volna alá.
Legfőbb művei: a paksi templom, siófoki evangélikus templom, a Farkasréti temető ravatalozójának belső tere, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épülete, a makói Hagymaház, az egri uszoda, a sevillai világkiállítás magyar pavilonja.
2011. szeptember 27-én halt meg Budapesten.
