Kálmán György (Budapest, 1925. március 6. – Budapest, 1989. február 19.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész. Az 1956 utáni színésznemzedék meghatározó egyénisége volt. Apjának, Kálmán Mórnak (1887–1967) körkötőgép-üzlete volt. A középpolgári család a ferencvárosi Ráday utcában lakott. Első elemitől az Ipar utcai polgári negyedik osztályáig nagyon rossz tanuló volt. Azután beállt négy évre kesztyűsinasnak. Amikor 1943-ban segédként felszabadult, már nem volt kesztyűbőr, így cipőfelsőrész-készítő lett. Aztán elfogyott a felsőbőr is. Asztalossággal próbálkozott, később nyakkendő-készítéssel. Majd munkaszolgálatra elvitték a Délvidékre. 1945 februárjában érkezett haza. Édesanyját elvitték, többé nem látta. Apja 1950-ben ismét megnősült. Amikor a „magánszektor” megszűnt, nem akart gyárba menni. Pályája Makay Margit magániskolájában kezdte színészi képzését. Utána a Színművészeti Főiskolára jelentkezett, amelynek 1949-es elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházban, Szendrő József igazgatása alatt kapott először szerződést. Ezután 1953–1980 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1981 után a Radnóti Színpadon lépett fel, illetve akkor szerződtette a Magyar Filmgyár is. 1957-ben aratta első nagy sikerét Félicien Marceau A tojás című darabjában. Azonnal feltűnt szikár játékstílusával, mélylélektani előadásmódjával. Alakításait eszköztelenség, intellektuális irónia, távolságtartás jellemezte. Művészete legjobban a 20. századi drámák zavaros lelkű, őrült vagy az őrültség álarca mögé rejtőző hőseinek megformálásában bontakozott ki. Szinkronszínészként Humphrey Bogart magyar hangja volt a Casablanca című filmben, a Magyar Televízió Bernstein-sorozatában Leonard Bernsteinnek kölcsönözte hangját. Hosszú hallgatás után színpadon a Korona Pódiumban lépett fel, Arcok és harcok címmel híres szerepeit idézte fel. Felesége, halála előtt rövid ideig, Káldi Nóra színésznő volt.
