A Kr. u. X. században élt I. Harald (Blåtand) dán (később egyben norvég) király (911–986) nemcsak tetteiről, hanem híres-hírhedt fogazatáról is nevezetes. A Dánia egyesítését végrehajtó, a keresztény hitet felvevő uralkodó a legenda szerint annyira szerette az áfonyát, hogy a gyümölcs teméntelen fogyasztása miatt elkékült a fogsora (amiben talán a kor nem éppen megfelelő higiéniai szokásai is szerepet játszhattak), így akasztotta rá az utókor a „kékfogú” ragadványnevet. A király neve angolul Harald Bluetooth, ami talán a mai digitális világban talán annyira nem is idegen hangzású, sőt. A bluetooth gyakorlatilag minden okoskütyünkben megtalálható, a vezeték nélküli adatátvitelhez használatos szabvány, ami rádiós kapcsolatot teremt két eszköz között.
Az Ericsson cég a XX. század végén állt elő ezzel a technológiával, a nevet az egyik tervezője, Jim Kardach adta neki – méghozzá azért, mert a király ugyanúgy egyesítette a szétszórt északi törzseket, ahogy ez a szabvány egyesíti a különböző digitális eszközöket. Sőt, a technológia logója Harald királyra utal, a H és B betű a megfelelő skandináv rúnák összegyúrásából jött létre.
Harald és Tell Vilmos
Harald királyt egyik fia űzte el a trónról, s egy viking erődben halt meg. Néhány legenda szerint a királyt egy íjászt ölte meg, akit korábban arra kényszerített, hogy találjon el egy almát a fia fejéről. Ez a történet adta az alapját később a Tell Vilmos-féle történetnek.
